Mórahalmi Móra Ferenc Általános Iskola

Az 5. osztályos tanulók Molnár Ferenc nagysikerű regényét, amely egyben kötelező olvasmány volt, A Pál utcai fiúkat projekt formában dolgozták fel. A regényről nagyszerű beszámolók, plakátok készültek irodalomórán, megírták a regény folytatását is, képzőművészetből és technikából pedig makettet készítettek. Márton Gábornak köszönhetően pedig kipróbálhatták a métázást is.
A Pál utcai fiúk 2. (A kaland folytatódik)
Két hónappal Nemecsek halála után újra összeült a Pál utcai fiúk csapata. Megemlékeztek Nemecsekről és gyertyát gyújtottak emlékére.
A mostani gyűlésük témája az új grund keresése volt, ahol folytathatják gyerekkorukat. Több javaslat is érkezett. Barabás a vágóhíd mögötti üres telket javasolta, Kolnay inkább a déli vasút elhagyatott telkére szavazott, Geréb ötlete tetszett a többségnek, aki a Rákóczi út végén lévő ligetet javasolta. Megbeszélték, hogy holnap ott találkozik a csapat.
Másnap, mikor az utcába értek, meglepetésükre a vörösingesekkel futottak össze.
-Úgy látszik ugyanazt gondoltátok, mint mi. – mondta Csónakos.
-Igen, ez a hely a miénk lesz. – mondta az idősebb pásztor.
-Roham! – kiáltotta Boka.
Nagy sietség után a két csapat egyszerre tűzte ki a zászlóját egy dombra. Holnapra közös megbeszélést hirdettek, hogy eldöntsék kié legyen a telek. Másnap az iskolában a fiúk nagyon izgatottak voltak. Nagyon ködös nap volt a döntés napja. A fiúk alig láttak el az orrukig. Mire mindenki odaért, Boka elkezdte volna az ?????, de észrevett egy alakot a dombnál, ahova a zászlót tették. Lázár volt az. A vízivárosiak vezére. Lila kockás ingben volt, ami a vízivárosiak hivatalos öltözete. Arca komor, tekintélyt sugárzó. Mire Boka észrevette, Lázár már letépte a két kitűzött zászlót, és helyükre kirakta a saját lila-fehér lobogójukat, így az új grund elveszett.
Csalódottságukban a vörösingesek és a Pál utcai fiúk szövetséget kötnek a liget visszaszerzésére.
Másnap a fiúk hősies küzdelemmel visszaszerzik a ligetet. A fiúk megválasztják Bokát elnöknek, és a ligetet Nemecsekről nevezik el.
Kispéter Hédi 5.a osztályos tanuló

A Pál utcai fiúk folytatása Boka szemszögéből
Ekkor Nemecsek anyja azt tanácsolta, hogy menjenek haza. Boka fájó szívvel hazaindult, és kérte a többieket, hogy ők is tegyenek így. A kapitány mikor kiért a házból, szomorúan visszanézett a Nemecsek ablakához, ahol nemrég még egészségesen látta a fiút.
Boka megindult otthonába, de nem egyenesen, hanem a lehető leghosszabb úton, és mélyen gondolataiba merült.
Mikor felébredt, megreggelizett, és egyből Nemecsekékhez ment, hogy tudakozódjon az állapotáról, de mire odaért a kis szőke fiút sehol sem látta.
-Ugye nem halt meg? -szaladt ki Bokából. Válasz helyett sírást kapott, de ennyiből is megértette. Letérdelt az ágy mellé, ahol tegnap még barátját látta, és elkezdett könnyes szemmel suttogni.
-Te voltál a legbátrabb Pál utcai fiú, te bizony – és még jobban dörzsölte a szemét.
-Remélem jó helyen vagy, mert a legjobbat érdemled.
Ezután felállt, és az iskolába indult. Ott elmondta, hogy Nemecsek ma reggel meghalt. Mindenkin látta a szomorúságot, és belátta, milyen bolondok voltak, miközben harcoltak a grundért, a barátjukkal is lehettek volna.
Két nappal később mind részt vettek az istentiszteleten, amit külön a „közlegénynek” szerveztek. Boka utána elment a grundhoz, amit akkor már elkezdtek beépíteni. Boka elhatározta, hogyha valaki megkérdezi, hogy ki miatt nem adja fel, akkor ezt fogja mondani: „A világ legjobb közlegénye miatt. Akit örökre tisztelni fogok.”

Szécsi Borbála 5.a osztályos tanuló

A regény folytatása: XI. fejezet
(Nemecsek halála után)
Boka orrát lógatva ballagott hazafelé. A nyári alkonyatban lecsendült a szél, és a fák sem mozogtak. Bokát ez nem zavarta.
Egyre jobban Nemecsekre gondolt, vajon hol lehet? Vajon tudja-e, hogy a grundjuk helyén nemsokára toronyházak állnak? Tudja! Boka tudta, hogy kisbarátja figyeli őt, és ez még nagyobb erőt adott neki. Egyszer csak annyira gondolkodni kezdett Boka, hogy nem is nézte az utat, csak ment előre, mintha valamilyen láthatatlan kéz vezetné. Boka a Füvészkert kapujában találta magát. Egy őr mogorván kérdezte:
- Mit keresel itt ilyen késő este?
-Az igazgatóhoz jöttem, itt van még?
- Szerencséd van, itt van még, az irodájában találod – és mosolyogva tárta ki a vaskaput.
Boka bement. Az igazgató úr mérgesen kérdezte, látszott rajta, hogy fáradt:
- Mi járatban vagy itt?
Boka mindent elmesélt, és azt sem hagyta ki, hogy NEMECSEK ERNŐ megmentette a játszóterüket. Az igazgató könnyes szemmel, a kérdésre, hogy lehet-e az új grundjuk a füvészkert, bólintott.
Másnap Boka nagy örömmel elmondta a nagy hírt, a fiúk boldogan mondogatták: Boka János neve bizony be fog kerülni a történelemkönyvekbe. Bekerül bizony, csak nem a történelemkönyvbe, hanem az irodalom egyik legszebbikébe!
Szekeres Vivien 5.a osztályos tanuló

A regény végének átirata
Elérkezett a csata napja. A gyerekek nagyon várták. Amikor véget ért az óra, mindenki a grundra sietett, de Boka megállította őket. Megkérte őket hogy menjenek el bonbonért és ő elintéz még valamit. Boka egyből a virágbolthoz indult és vett egy csokor liliomot. A találkozó a grundon volt. A fiúk csodálkoztak a virág miatt. A bonbonról azt gondolták hogyha megnyerik a háborút az lesz az ünnepi édesség, viszont csak szerelmeset találtak és ezt közölték is Bokával. Boka titokban örült de nem mutatta ki. Fél óra maradt a csatáig, előkészültek, létszám ellenőrzést tartottak. Telt múlt az idő és végül jöttek a vörösingesek. Elkezdődött a csata. Voltak akik szabálytalankodtak és őket bezárták. Végül csak elfogytak a vörösingesek egy személy kivételével az pedig Áts Feri volt. Boka volt a soros így neki kellett harcolnia vele, de valahogy nem tudta bántani. Áts Feri azt mondta:
-Fivérem! Ne verekedjünk! Béküljünk ki!
Boka így szólt: -Nem! Nem hiszek neked! Elrontottad az életem! A szüleink mindig csak téged szerettek! Őt is el akarod venni tőlem!?
A fiúknak tátva maradt a szájuk. Végül Kolnay csak ennyit tudott kibökni: -Hogy mi!?
A többi fiú még mindig nem szólalt meg. Egy barna hajú, zöld szemű lány futott oda. A két testvér egyszerre kiáltott fel:
-Panni!?
Panni csalódottan nézett rájuk. Boka egyből azt kiáltotta:
-Meg tudom magyarázni!
Panni kedvesen azt felelte:
-Tőled nem kérek magyarázatot. Tőle már annál inkább, Áts Ferire nézett és azt mondta:
-Mindent hallottam. Amikor be akartam jönni felfigyeltem a beszélgetésre!
-Te mindig hazudtál nekem! Én mindig Bokát szerettem és nem téged!
Boka elpirult. Áts Feri magyarázkodásba kezdett, de Boka félbe szakította. Felállt átnyújtotta a bonbont és a virágot Panninak majd megcsókolta. Panni elpirult, de nem ellenkezett. Áts Feri először és utoljára sírva elrohant. A fiúk most már becsukták a szájukat és végre megszólaltak. Nemecsek azt mondta:
-Ennél szebbet nem láttam még.
Weisz erre: -Egyszer nekem is meg kell hatódnom.
Csónakos meghatódva nézett.
Kolnay így szólt: -Valentin nap van?
Barabás így szólt a háta mögül: -Dehogy is te balga!
Panni azt mondta: -Nemecsek! Bokával levélben tartottuk a kapcsolatot és megírta, hogy rosszul érzed magad ezért hoztam neked kamillateát.
Azzal átadta Nemecseknek. A fiú beleszürcsölt és pár nap múlva meg is gyógyult.
Kiengedték a házban nyomorgó vesztes csalókat és útjára engedték őket.
Itt a vége fuss el véle.
Helmeczi Beáta Luca és Sánta-Sikala Sarolta 5.b