Július első hetében a Mórasuli 15 diákja – az Alföldi ASzC Bedő Albert Erdészeti Technikum diákjaival és pedagógusaival kiegészülve – hét felejthetetlen napot töltött a Bakony csodálatos tájain.

Aki már elfelejtette – vagy talán soha nem is tapasztalta meg –, milyen is egy igazi vándortábor, annak elárulom: két naponta új helyszínen vártak katonai sátrak, összecsukható ágyakon aludtunk, a táborhelyek között pedig gyalog, hátizsákkal a hátunkon túráztunk. Minden nap új ösvényeket, új tájakat és új élményeket fedeztünk fel.

A bejárt vidék szépségét, az átélt pillanatokat és a rengeteg élményt szinte lehetetlen néhány sorban visszaadni. Beszéljen helyettem néhány szám:

7 nap a Bakony szívében,
126 000 lépés, közel 88 kilométer gyalogosan,
3 táborhely: Bakonybél, Huszárokelőpuszta és Hubertlak,
a legnagyobb napi szintemelkedés 583 méter, a legnagyobb napi ereszkedés 581 méter volt, de a 200–300 méteres szintkülönbségek szinte mindennaposnak számítottak,
11 különböző turistajelzést követtünk,
2 kilátót hódítottunk meg: a Kőris-hegyi Vajda Péter-kilátót (709 m) és az ugodi Szárhegyi-kilátót (356 m),
és ami nem mérhető számokkal: megszámlálhatatlan élmény, nevetés, beszélgetés és közös emlék.
Az együtt töltött napok során nemcsak a Bakonyt ismertük meg, hanem kicsit önmagunkat és egymást is. Feszegettük a saját határainkat, megtapasztaltuk, milyen ereje van az összefogásnak, miközben számtalan természeti és kultúrtörténeti értékkel gazdagodtunk. Sokat beszélgettünk, játszottunk, segítettük egymást, és újra rájöttünk, hogy a legjobb élmények sokszor ott születnek, ahol nincs térerő, csak egy ösvény, egy hátizsák és egy jó közösség.

Mórahalom, 2026. július 20.

Murányi Gabriella

vándortáborozó pedagógus