Lovran város fúvószenekara először 10 évvel ezelőtt hívta meg zenekarunkat, hogy néhány napot töltsünk az ő csodálatos tengerparti városukban. Az akkori kirándulás remekül sikerült, de a következő években logikusan már más horvát zenekarokkal kerültünk kapcsolatba.
Újévi Koncert
A Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola fúvószenekara 2007. január 2-án 17 órakor tartja szokásos, immár hagyománnyá vált Újévi Koncertjét. A koncert vendégkarmesterei: Boldizsár Károly a vajdasági Nagybecskerekről, Marocsik Dezső Szászvárról, Csikota József Makóról. Fellép Balac Slobodan, újvidéki klarinétművész. A fúvószenekar hangulatos operett dallamokkal, filmzenékkel, popzenével és népszerű fúvószenekari művekkel várja kedves közönségét a hangversenyre.
Alapfokú Művészeti Iskola
(Mórahalmi Körkép 2006. december)
Újévi hangverseny
A hagyományokhoz híven a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola fúvós zenekara 2010. január 2-án megtartotta szokásos újévi hangversenyét.
A hangverseny előtt újévi köszöntőt mondott Nógrádi Zoltán polgármester, országgyűlési képviselő. A fúvószenekar a 2010-es hangversenyének repertoárját egy közös témakör köré szervezte. A közös az elhangzó darabokban az volt, hogy mindegyik elhangzott szám egy nagysikerű filmhez, vagy filmsorozathoz kapcsolódott, annak fő címzenéje, vagy zenei motívumára épült.
A nagyzenekar és az utánpótlás zenekar is elbűvölte hallgatóságát, nézőit. A mórahalmi zeneszerető közönség most is lelkesen tapsolhatott fiainak és lányainak.
Az Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekara részére a képviselőtestület megszavazott programjaikhoz 200.000 Ft támogatást, amelyet szintén a hangversenyen jelentett be Nógrádi Zoltán polgármester.
A hangverseny vendégkarmesterei: Csikota József, Gyimóthy Zoltán voltak. A műsorban Vastag Csaba Rózsa énekelte a Buba Mara c. cigánydalt hatalmas sikerrel. A telt házas program évkezdésnek felemelő, és szemet, fület, lelket gyönyörködtető volt.
Köszönet érte.
Szűcs Julianna
(Mórahalmi Körkép 2010)
Vendégszereplés Szilézia földjén
Lassan megszokottá válik, hogy a fúvószenekar nyáron összepakolja a hangszereit, és elutazik néhány napra külföldre, hogy határainkon túl is bemutatkozzon egy kicsit, illetve hogy megismerje más országok kultúráit is. Nem történt ez másként ebben az évben sem, annyi különbséggel, hogy ezúttal a mazsorettcsoport is csatlakozott a társasághoz.
Működik Katowice-ben (Lengyelország) egy zenekar, akik jó barátságot ápolnak makói kollégáinkkal. Ezen kapcsolat révén ismerhettünk meg mi is ezt a lengyel csapatot, akiket tavaly nyáron láttunk vendégül Mórahalmon. Büszkén mondhatjuk: szokás szerint igen jól érezték a zenekari tagok magukat kisvárosunkban, és jó szívvel invitáltak bennünket saját hazájukba.
A meghívás 2006 júliusára szólt. Egy péntek éjjel tehát útnak indultunk. Izgalommal vágtunk neki a kirándulásnak, ugyanis a vendéglátók ígérete szerint nem várt ugyan túlzottan zsúfolt program bennünket odakint, de rögtön az érkezést követően egy koncertet kellett adnunk Katowice-ben. Rekordidő alatt szerencsésen megérkeztünk. Már ebéddel fogadtak bennünket, majd jöhetett egy kis pihenés, és az esti fellépés. Úgy éreztük befolyásolta előadásunkat a hosszú buszozás, de lengyel barátaink szerint igen színvonalas és élvezetes előadással szórakoztattuk a helyieket.
Másnap vasárnap délelőtt Katowice belvárosát tekinthettük meg. Tekintettel arra, hogy hagyományosan iparvárosról van szó, nem jellemző a sok látnivaló, de azért egy két szebb épület, sportlétesítmény, színház megbújik az egyhangú házak között.
A délután folyamán a manapság már kihagyhatatlan "plázázás" következett. Szinte otthon éreztük magunkat, miután belejöttünk a pénznemek átváltásába...
Alkonyatkor ismét koncertet adtunk, amelyet közös vacsora követett vendéglátóinkkal. Az este kiválóan sikerült, hazafelé úton (lévén mégiscsak zenészek vagyunk) még az énektudásunkat is elővettük!
A hétfőt Krakkóban töltöttük. Délelőtt egy helyi idegenvezető mutatta meg a várost a csapatnak. Elmondta, hogy Krakkót a 100 templom városának tartják, és hogy ő is kapásból a belvárosból fel tud nekünk sorolni úgy 30-at. Közülük kettőt belülről is megcsodáltunk. Először a Waweli katedrálist, amely a lengyel királyok temetkezési és koronázási székhelye volt. Megnéztük Báthory István sírját, illetve azt az oltárt, ahol életében először misézett a nemrégiben elhunyt II. János Pál pápa. Felmentünk továbbá a híres Zsigmond toronyba, ahol Lengyelország legnagyobb harangja működik. A Mária templom pedig gazdag díszítettségével szerzett magának hírnevet.
Az őrült kánikulát a lengyelek is nagyon rosszul viselték ezen a nyáron. A frissítő zápor a Jagelló Egyetem udvarán ért utol bennünket. Ebéd után, melyet egy helyi hangulatos kisvendéglőben költöttünk el, a híres bazársoron vásárolhattunk, illetve a Visztula partján pihenhettünk.
A keddi napot egy közeli ezüstbányában kezdtük. Bepillantást nyerhettünk a bányászok egykori munkakörülményeibe. 40 méterrel a föld alatt bóklásztunk a járatokban, csónakáztunk, liftben zsúfolódtunk, mindezt 10 fokos hidegben. Mi kifejezetten élveztük a túrát, de belegondoltunk, a bányászok minden bizonnyal nem olyan jókedvűen kacarásztak ott nap, mint nap...
Délután jött a kirándulás minden bizonnyal legnagyobb élménye: Auschwitz-Birkenau. Azt nem mondhatjuk természetesen, hogy ez az élmény örömteli volt, de tény, hogy mindannyiunkra nagy hatást gyakorolt. Hogy aztán kiben kiben mikor tudatosultak a látottak az már teljesen egyéni! Mindenesetre fontos történelmi momentum színhelyét ismerhettük meg. Szerda délelőtt ajándékokkal megrakodva, élményekkel gazdagodva indultunk haza.
A kötött programok után esténként igazán kényelmes szállásunkon pihentünk, vérre menő kártyapartikat csaptunk, nagyokat beszélgettünk. Elszállásolásunkat kollégiumban oldották meg. Éttermét naponta háromszor is meglátogattuk, és egyszer sem távoztunk üres gyomorral. Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, igazán szíves vendéglátásban volt részünk! Kirándulásainkra a helyi zenekar karmestere, illetve Vince bácsi, a tolmács, mindenki Vincéje kísért el. Állandó jelleggel a rendelkezésünkre álltak, igyekeztek minden érdekes dolgot megmutatni nekünk. Ezúton is köszönjük ezt a 4 kellemesen eltöltött napot!
Masa Andrea
(Mórahalmi Körkép 2006. szeptember)
Egy minősítő oklevél margójára
„Aranyoskáim, az Allegro-t nézzük meg még egyszer!” 2009. január 03. óta joggal dirigálhat ezekkel a szavakkal karmesterünk a fúvószenekari próbákon. Többünk nem is először.
No de lássuk, milyen úton jutottunk idáig. És hova is jutottunk pontosan?
Ami tény, a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekara 2009. január 03-án Fúvószenekari Minősítésen Vastag István vezényletével „B” kategóriában ARANY minősítést ért el. A zsűri tagjai voltak „A Fúvószenekarok és Együttesek Magyarországi és Közép-Kelet-Európai Szövetsége WASBE-Tagszervezet” delegálásában Csikota József elnök, illetve Nagy Zsolt és Sztyepán Kuzseja (Lengyelország).
Elöljáróban érdemes tudni, hogy a fúvószenekarok minősülése hazánkban az utóbbi években gyökeresen átalakult. Míg a 2002-es arany minősítésünket az akkori Magyar Fúvószenei Szövetségtől érdemeltük ki, addig jelenleg ezért a címért nemzetközi gárda előtt kellett megmérettetnünk magunkat. Az elvárások, a színvonal jelentős mértékben megnőtt. Ezzel párhuzamosan viszont az oklevél is értékesebbé vált, hiszen a nemzetközisége egyben azt is jelenti, hogy a Föld bármely pontján értelmezhető, mindenütt ugyanezzel a mércével élve ugyanez a szint valóban ugyanezt a minőséget képviseli.
És hogy a „B kategória” is mondjon valamit az olvasónak: D kategóriában Magyarországon ezidáig egyetlen zenekar kísérelt meg minősítést, ezüstöt értek el. C kategóriában indulnak azok a „nagy zenekarok”, ahol a tagok túlnyomó többsége (ha nem mindegyike) profi zenész, konzervatóriumot, főiskolát végzett és részben ebből él. B kategóriában próbálkoznak sokan, akik közt profik és amatőrök is muzsikálnak. Ismerünk olyan szerintünk hozzánk hasonlóan amatőr együttest is, akik „csak” A kategóriában mertek belevágni és ezüst minősítéssel zártak. Vagyis a B kategória ma a gyakorlatban egy erős középmezőnyt képvisel, a hobbi szinten játszó csoportok számára elérhető maximumot.
És a kulisszák mögött:
A zenekar programja évről évre menetrendszerűen alakul. Nyáron elutazunk valahová külföldre, majd hazaérvén ősszel kezd körvonalazódni a „nagy rendezvényünk” programja, vagyis az újévi hangverseny repertoárja. Minden csoportnak megvan a maga évi rendes bemutatkozása, nekünk ez az év második napjára szokott esni. A 2009-es évben aktuálissá vált, hogy ezt a koncertet kössük össze egy minősítő hangversennyel is. Az intenzív felkészülés alkalmat ad arra, hogy ne csak a már 10 éve hűséges és kitartó közönségünknek mutassuk meg, hová fejlődtünk, hanem egy szakmai zsűri is alkothasson véleményt.
Megtörtént tehát a darabok előválogatása. Volt közte, ami már nem csengett teljesen ismeretlenül, volt, amit régóta szerettünk volna műsorra tűzni. És bizony megsúgom, olyan is, amiről nem hittük, hogy képesek leszünk valaha is megcsinálni. De bátrak voltunk, és ahogyan mondani szokás, bátraké a szerencse. No meg szerintem a kitartóké.
Muszáj volt, mert egy minősítésnek meg vannak a követelményei repertoár szempontjából is. Így tehát az egyébként rendszeres péntek esti próbákon túl karácsony másnapjától szilveszterig napi 4-5 óra munkát irányzott elő nekünk a karmesterünk, Vastag Pisti. Az első időszakban a szólamok külön-külön gyakorolták a maguk kis fújnivalóját és az este végén meghallgattuk, mire jutunk együttesen. Később, miután kitisztultak a hangszercsoportok, mindenki technikailag tökéletesítette játékát, az összhangzáson volt a hangsúly. Embert próbáló feladat a színpadunkon muzsikálni, ugyanis egyetlen helyszín, ahol zenélés közben egyáltalán nem halljuk a többiek játékát. Nem lehet a fülünkre hagyatkozni, figyelni, ki mikor hol milyen tempót vesz fel, nem tudunk alkalmazkodni egymáshoz, stb. Marad tehát a karmesterre való koncentrálás. Ami azért egy minősítés kapcsán még jól is jöhet, mivel külön értékeli a zsűri, hogy a zenekar és a karmester mennyire működik együtt. Nos, mi minden esetben kénytelenek voltunk …
Ahogyan teltek-múltak a napok, kezdett egyre megbízhatóbban összeállni a program. Mindannyiunkon érződött, hogy felmérte a vállalkozás súlyát, hogy tisztában van azzal, a cél közös, ez a MI ügyünk. És ha szabad így fogalmaznom, elsősorban saját magunknak szerettük volna bebizonyítani, hogy képesek vagyunk nemzetközi B kategóriában sikert elérni. Meg tudjuk csinálni!
Ilyen hangulatban és ilyen belső motivációval küzdöttük tehát végig a próbákat és készültünk a minősítésre. Ezúttal a másodikai újévi koncert egyfajta főpróbája is lett a nagy harmadikai megmérettetésnek.
Szerencsére az érdeklődés ezúttal sem maradt el, ezúton is köszönjük lelkes közönségünknek a kitartó támogatást. Nagyon igyekeztünk Őket kellemes estéhez juttatni, ami a taps formájában megnyilvánuló visszajelzéseik alapján sikerült is. Remélhetőleg a nézőtéren nem volt érzékelhető nagyon a feszültség, ami bennünk zajlott. Természetesen a minősítésbe benevezett darabok eljátszása után a hangulat oldódott, egyre felszabadultabbak lettünk. Miután pedig Csikota József értékelte eddigi teljesítményünket, és elismerésül átadta az oklevelet arany minősítéssel, igazi örömzenét hallhattak a kedves érdeklődők. Sajnos csak ők, akik ott voltak, az esemény ugyanis arra mégsem lett érdemes, hogy a helyi tévé stábja felvételt készítsen róla … Tehát aki kimaradt, örökre lemaradt!
A koncertre meghívást kapott természetesen az országból több fúvószenekar-vezető is. Ezek a szakemberek a záró vacsorán dicsérő szavakkal illették a produkciót. Ez legalább akkora elismerés nekünk, mint a zsűri minősítése. Motiváció arra, hogy a megkezdett úton érdemes mégtovább haladnunk. A kihívásokat vállaljuk fel, mert képesek vagyunk együtt, egymásért dolgozva még sok hasonló szép eredményt elérni!
Masa Andrea
(Mórahalmi Körkép 2009. április)
Újévi Hangverseny
Már Karácsony előtt elkeltek a jegyek a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekarának január 2-án, az Aranyszöm Rendezvényház színháztermében megtartott koncertjére. Az Újévi Hangverseny immár hagyománnyá vált Mórahalom városában: nyolcadik alkalommal hívta és várta fúvószenét kedvelő közönségét a zenekar. Az új esztendőt új repertoárral köszöntötték a fúvósok: népszerű, de igen magas zenei tudást igénylő dallamokat, filmzenéket, indulókat játszottak. Az új művek betanítása és megtanulása óriási munkát igényelt a két ünnep között mind a "nagy" és az "utánpótlás'' zenekar vezetőjétől, Vastag Istvántól és Szálai Krisztiántól, mind a zenekari tagoktól. Köszönet érte!
A koncerten két vendégkarmester is vezényelt: a mórahalmiak számára már jól ismert Csikóta József, aki a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kara Koncertfúvószenekarának karmestere, valamint a Lengyelországból érkezett Sztyepán Kurzeja, a katowicei bányászzenekar vezetője. Művészeti iskolánk új fúvós tanára, Varga Mátyás A Jó, a Rossz és a Csúf c. filmből való gyönyörű lírai dallam trombita szólójával mutatkozott be a város közönségének. Balogh Lajos bácsi emlékére Vastag Csaba Rózsa énekelte Luis Armstrong What a wonderful world c. örök érvényű dalát Pocskai István és a fúvószenekar közreműködésével.
Az est különlegessége egy újítás volt. Farkas Antal: Magyar dal és tánc című művére Csonka Attiláné néptánctanárnőnk koreográfiát írt. Huszár Éva és Battancs Dániel, Ilia Katalin és Szabó Attila néptáncában gyönyörködve hallgathattuk a fúvószenekart.
A maradandó élményt nyújtó estért köszönetet mondunk a közönségnek, akik megvásárolták a belépőjegyet. A hangverseny fő támogatói: Mórahalom és Vidéke Takarékszövetkezet, Polgármesteri Hivatal, Aranyszöm Rendezvényház, Mórahalom Közoktatásáért Közalapítvány, Nemzeti Kulturális Alapprogram Kuratóriuma, Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdő, Móra Ferenc ÁMK, Turu Kálmán, Németh István, Polgár Mihály, Katona László, Varga Ferenc, Nagy Imre, Dobák Sándor.
A koncert bevételét a zenekar a nyári lengyelországi útjára fordítja.
Gál Zsófia
(Mórahalmi Körkép 2006. január)
La Bella Italia
Mórahalom testvérvárosában Pievepelagoban magyar gasztronómiai és kulturális napokat tartottak augusztus 22. és 28. között. Erre kapott meghívást – a városi delegáció mellett – a Hajnalcsillag Néptánccsoport és a Fúvószenekar. Nagy várakozással készültünk az utazásra. A zenekar már egyszer járt Olaszországban és az akkori tapasztalataink nem voltak túl lelkesítők. De bíztunk magunkban, és azt mondtuk, olyan buli lesz, amilyenné mi tesszük! 21-én este aztán megtömtük Mágori Jani bátyánk buszát és elindultunk a hosszú útra. Uniós tagságunknak köszönhetően úgy érkeztünk meg másnap kora délután, hogy észre sem vettük, átléptünk egy-két határon. Pievepelagoba érve mindannyian elfoglaltuk a szállásunkat és pihentünk egy nagyot. Első nap még nem volt szereplésünk, ezért ismerkedtünk a településsel és a vendéglátóinkkal. Másnap aztán megkezdődött az a program, ami aztán 28-áig meg sem állt! Felsorolni sem lehet, hány helyen voltunk szerepelni, illetve kirándulni. Az öt nap alatt volt nyolc szereplésünk, több száz kilométer szerpentines utat tettünk meg (aránylag kevés nylon zacskót kellett felhasználnunk, bár készenléti állapotban volt mindenki kezében…). Libegőn felmentünk egy olyan hegyre, ahol 50 km-es sípálya van télen, és ami telis-tele van áfonyával. Kirakodóvásáron nézelődtünk, és meglátogattuk Montecuccoli várát. Itt már kellően ki voltunk purcanva, de a látogatás végén olyan meglepetés műsort kaptunk a vendéglátóinktól, ami megér egy-két szót. Stílusát tekintve meghatározhatatlan. Három zseniális zenész énekelt, harmonikán játszott, hegedült és zongorázott. Mindezt olyan technikai tudással és profizmussal, hogy mi csak ültünk és vörösre tapsoltuk a tenyerünket. Ráadásul annyi humorral átszőve, hogy folytak a könnyeink a nevetéstől! (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy van egy olyan mondás, hogy a zene egy olyan nemzetközi nyelv, amit mindenki egyformán kommunikál. Most ez tökéletesen beigazolódott. Minden egyes poént tökéletesen értettünk!)
Voltunk egy sajtgyárban is, ahol irdatlan mennyiségű parmezán sajtot láttunk. Volt köztük olyan, ami 14 éves és kiszámoltuk, hogy több mint 2 millió forintba kerül! A sajtról jut eszembe! Nem írtam még arról, hogy mit ettünk ott tartózkodásuk idején. Most biztosan felhördülnek a gyerekek. Pedig panaszra nem lehet okunk. Annyi tésztát ehettünk, mint még soha! Sajtos tészta, paradicsomos tészta, húsos tészta, tojásos tészta… felsorolni sem tudom. Az biztos, hogy eddig azt hittem, tudok változatosan tésztát készíteni. Tévedtem. Az olaszok fantáziája tészta – ügyben felülmúlhatatlan! Hála Istennek (pontosabban a szervezőknek) minden este magyar vacsorát főztek a mieink, amiből maradt nekünk is. Így késő éjszaka, mikor egy-egy szereplésről hazaértünk, nemes egyszerűséggel nekiestünk a „maradéknak”. Úgyhogy elmondhatjuk, Olaszországban kiváló gulyáslevest, csirkeragu levest, hortobágyi palacsintát, rakott krumplit, marhapörköltet, mákos gubát, Gundel palacsintát és borsós húslevest ehettünk! Köszönve Vargáné Ibolyának, Szalay Gábornak, Csonkáné Klárinak és az őket segítő Csőke Melindának és (nem tévedés) Nógrádi Zoltán polgármester úrnak!
Olasz utunk egyik legszebb élménye a hazafelé útról való. Bementünk ugyanis a Ferrari múzeumba, ahol mindent, ami a Forma 1-el kapcsolatos, megtalálható. A délutánunkat pedig a gyönyörű Padovában töltöttük.
A legfontosabbról még nem írtam. A két csoport igazán kitett magáért! Nagyszerű szerepléseink voltak, é igyekeztünk minden kérésnek eleget tenni. Így esett meg, hogy az eredetileg egy órás műsort megdupláztuk, mert annyira kérte a közönség, és az utolsó este teljesen spontánul játszott örömzenét a fúvószenekar a vendéglátóinknak, bár ez nem volt a program része. Néptáncosaink a tőlük már megszokott magas színvonalon adták elő koreográfiáikat, a fúvószenekar pedig aratott az olasz himnusszal!
Tudom, hogy élménybeszámolóm foghíjas, de aki ott volt tudja, hogy lehetetlen mindent leírni, annyi minden történt velünk!
Végül köszönet jár annak a két embernek, akik felkészítették és vezették a csoportokat: Csonkáné Editnek és
Vastag Istvánnak, valamint Csiszár Zsófiának is, aki nem csak zenekari tagként, hanem tolmácsként is segítette a két csoport programjait. Hiszem, hogy méltóképpen képviseltük Mórahalmot a testvértelepüléseken, és büszkék lehetünk erre a két csapatra!
A csoportok nevében: Vastag Csaba Rózsa
(Mórahalmi Körkép 2008. szeptember)
Németországi utunk
A Művészeti Iskola Fúvószenekara és mazsorett csoportja október 21. este indult a Németországi Hagenbachba. Ez az út egy tavaly őszi vendégszereplés viszonzása volt. 14 órás út után 22-én (szombaton) délben értünk a német kisvárosba. Ott egy állófogadás után szétosztottak bennünket a családokhoz. Rövid pihenő után este fél 6-tól főpróbát tartottak a fellépő együttesek (a házigazda zenekar, a mazsoretteseink és a mi zenekarunk). Az esti koncert 8 órakor kezdődött, és teltház előtt folyt. A külön-külön bemutatkozást közös számok követték, mellyel nagy sikert arattunk.
Koncert után közös vacsora és beszélgetés volt nemcsak a vendéglátó zenekarral, hanem azokkal a családokkal együtt, akiknél elhelyeztek bennünket. Mivel mindannyian nagyon fáradtak voltunk az előző éjszakai utazás miatt, nem maradtunk túl sokáig.
Másnap a családoknál elfogyasztott bőséges reggeli után rövid kirándulásra átmentünk egy franciaországi kisvárosba. Túl sok különbséget nem észleltünk, csak a feliratokban, és természetesen az emberek beszédében. Betértünk egy csodálatos templomba, ahol a kérésünkre orgonált a kántor. Egy fantasztikus mini koncertnek lehettünk a szem- és fültanúi.
Az ebédet egy focimeccsel egybekötött szabadtéri grill-partival oldották meg vendéglátóink. Ezután Speyerbe mentünk, ahol egy olyan katedrálist néztünk meg, ami német császárok és királyok fő temetkezési helye volt. Az esti vacsora ismét közös volt, és csupa helyi különlegességet kaptunk. A hajnalig tartó mulatozáson bemutattuk, hogy hogyan mulat a magyar!
Hétfőn reggel elköszöntünk a vendéglátó Hagenbachi-zenekartól és elindultunk hazafelé. Előbb azonban Karls-ruheban töltöttünk egy pár órát, ahol a városnézésen kívül ki-ki bevásárolhatta az útravalót és az ajándékokat az itthoniaknak (bár sokunkat a családok is bőségesen elláttak ajándékokkal). Kedden reggel fáradtan, de élményekkel gazdagon értünk haza. (No meg néhány liter jófajta bajor sörös hordóval és pár üveg borral.)
A csapatok nem sokáig pihenhetnek, mert készülnek a Karácsonyi táncgálára és az Újévi Hangversenyre!
Mazsorettcsoport és Fúvószenekar
(Mórahalmi Körkép 2005. december)
Újévi koncert
A nagy érdeklődésnek köszönhetően már a koncert előtti hetekben elfogytak a jegyek. Ez okból kifolyólag az elmúlt éveket is figyelembe véve a zenekar egy előkoncertet, vagyis nyilvános főpróbát tartott december 31- én délelőtt 10-kor, mely szintén sok érdeklődőt vonzott. Ez az év attól különbözött az eddigiektől, hogy idén ünnepelte a zenekar a tizedik újévi koncertjét. E különleges alkalomra egy egészen színes és érdekes repertoárral készült fel az együttes. A komoly művektől a filmklasszikusok zenéjén keresztül, egészen napjaink zenéjéig minden megtalálható volt az idei programban. A műsort színesítette egy harsonás darab a Trombon dreams, melyet Szalai Krisztián játszott harsonán. Elhangzott a Titanic című film főcímdala is, melyben szólót énekelt Vastag Csaba Rózsa. Végül egy klasszikus keringőre: Sosztakovics „Second valtz”-ára a közönség egy társastánc koreográfiát láthatott Szögi Barbara és Horváth Péter előadásában. A színvonalat emelte a meghívott vendégkarmesterek jelenléte: Bozókiné Seres Anna és Bozóki János Kiskunmajsáról (a kiskunmajsai Zeneiskola szolfézstanára és igazgatója), Csikota József Makóról (a Makói Zenekar és a Szegedi Tudományegyetem Koncertfúvós Zenekarának karmestere), aki szintén velünk együtt jubilált, hisz immár tizedik alkalommal vezényelt az újévi hangversenyeken. A karmesterek között meg kell említsem Szalai Krisztián nevét, aki évről évre vezeti a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola Utánpótlás Zenekarát. A kiszenekar is ugyanolyan nagy szorgalommal készült egész évben erre a rendezvényre, mint a Vastag István által vezetett nagy zenekar.
A koncert bevételét idén egy Olaszországi útra fordítja a zenekar. Ennek költségeihez hozzájárul Mórahalom Város Önkormányzata is.
Paulik Edit Anikó
(Mórahalmi Körkép 2008. január)
Vendéglátás - Olasz módra
A makói mazsorett csoport felkérte zenekarunkat, hogy ez év nyarán kísérjük el őket egy olaszországi "turnéra". A meghívás a következőképpen szólt: 2005. július 16. és 25. között az Itália középső részén elhelyezkedő Pescara város környékén Fúvószenekari és Mazsorett Fesztivált rendeznek. A szervezők elképzelése szerint minden este 1 órás fellépés vár majd ránk különböző helyszíneken, szabadidőnkben pedig az Adriai tenger homokos partján pihenhetünk. A szállásról és napi 2 étkezésről az olasz vendéglátók gondoskodnak.
Ezen információk birtokában indultunk neki július 15-én a nagy útnak. Talán a kedves olvasók közül sokan tudják, a zenekar már rutinos utazónak számít, hiszen az utóbbi időben szinte minden évben eljutottunk külföldre. Szíves vendéglátásban részesültünk Németországban, illetve Erdélyben és Horvátországban több ízben is. Most is menetrend szerint készültünk: a koncertprogramra összpontosító próbákat lázas csomagolás követte. Mindenki izgatottan várta, hogyan fog eltelni ez a 11 nap ebben az előttünk még teljesen ismeretlen országban.
Sokórányi buszozás után a napfelkelte már az olasz tengerparton ért bennünket, ahol néhány lépés a vízben kellemes felüdülést nyújtott elgémberedett lábainknak. Akkor még nem gondoltuk, hogy sokkal nagyobb becsben, kellett volna tartanunk a lehetőséget...
Notarescoba érkezve elsőként a szálláson szerettünk volna elhelyezkedni. A feladat, mint kiderült, nem is olyan egyszerű. Pusztán annyi történt, hogy nem a megbeszélt helyen vártak bennünket, de azt elvárták, hogy mi erről értesüljünk! De honnan is? Mint utóbb kiderült, nem ez volt az egyetlen tisztázatlan körülmény a szervezők részéről a fellépő együttesekkel kapcsolatban. A szálláshelyről annyit érdemes tudni, hogy egy ún. foglalkoztató 4 átlagos méretű teremmel, 2 iroda jellegű helyiséggel. Ezen osztoztunk 52-en. Illetve még összesen 3 WC és 4 mosdókagylón. Ennyi. Ja, azt kérdik, a zuhanyzót miért nem említem? Egyszerűen azért, mert az nem állt rendelkezésünkre...
A szervezők kérdésünkre azért annyival biztattak, hogy a közelben van egy futball stadion, melynek az öltözőjében lévő zuhanyokat nyugodtan használhatjuk. A hír igaznak bizonyult, azzal az aprócska különbséggel, hogy a közelben Olaszországban ez esetben 2 km-t jelentett és a stadion nincs természetszerűleg éjjel-nappal nyitva. Ennek ellenére próbáltunk élni a lehetőséggel, de a hazafelé út a zuhanyozásból jobban megizzasztott bennünket, mint az a néhányszáz km Magyarországtól idáig. Maradt a tengerparti tisztálkodás, ahol 1 zseton 2 perc melegvizes tusolást nyújtott.
Persze a magyar, főleg ha még zenész is, leleményes fajta. Az első, és egyben utolsó stadionos gyalogtúránk alatt született az ötlet: gumislagot rákötve az egyetlen melegvízzel néha megszánó csapra az udvaron szinte luxuskörülményeket biztosíthatunk magunknak!
Az ötlet megvalósult, a szomszédok nem kis megrökönyödésére... A beígért ellátás másik területéről, az étkeztetésről zenekarunk alapvetően megelégedettséggel nyilatkozhat. A főtt ételek természetszerűleg nem elsősorban magyaros ízek voltak, de sokan külön élveztük a "tengeri herkentyűk" kóstolgatását, valamint az elmaradhatatlan olasz tésztafélék sokaságát. Ha a szállásunkon lett volna egy hűtőszekrény, a hazai tartalékokból is tovább tudunk csipegetni! De nézzük, miért is utaztunk ennyit valójában?!
Már az első este, és azt követően még 8 napon át minden éjjel l-l órás fellépésünk volt. Rendszerint 10 óra körül kezdődtek a koncertek, bár mint tapasztaltuk, az olaszoknál semmi nem biztos. A helyszínek estéről estére változtak, bemutatkoztunk Álba Adriatica, Roseto, S. Egidíó, Giulianova Lido, Teramo és Notaresco településeken, fürdőhelyeken. Nem túl nagy számú, de lelkes közönség tapsolt nekünk esténként. A fesztivált forgószínpad szerű rendezvényként kell elképzelni, minden este minden helyszínen más zenekarokkal. 3 alkalommal azért összefutottunk pl. egy debreceni zenekarral, valamint lengyelekkel, ukránokkal, csehekkel is találkoztunk. A plakát szerint részt vett továbbá a rendezvényen szerb, török, spanyol, bosnyák, horvát együttes is.
A fellépéseken túl fennmaradó időnket zömmel az Adriai tenger partján töltöttük, amely tökéletes kikapcsolódást biztosított. Megkóstoltuk a híres olasz fagylaltot, néhány fajta bort, és néhányan az elmaradhatatlan pizzát. Az esték beszélgetésekkel, kártyázással, különböző társasjátékokkal teltek.
Egy nap megtekintettük Rómát, bepillantást nyerünk leghíresebb részeibe. Körbejártuk a Szent Péter Bazilikát; az Angyalvárat, és a Colosseumot kívülről néztük csak meg, a Spanyol lépcsőn megpihentünk, a Trevi kútban pedig felfrissítettük magunkat. Félelmetes volt az a rengeteg turista, akikkel lépten-nyomon összefutottunk. Sokunkat megdöbbentett a rómaiak közlekedési morálja, a rengeteg robogó, amit kortól és nemtől függetlenül használnak.
Hazafelé úton mindenki ajándékvásárlási lázban égett. Velence híres bazársora kitűnő alkalmat biztosított a későn eszmélőknek. Utolsó délután ugyanis a híres városba hajókáztunk, a Szent Márk tér látványosságaiban gyönyörködtünk, majd szabadon barangoltuk be ezt a mintegy 100.000 lakosú várost.
Másnap (július 26.) délben ugyan az utazástól elgyötörtén, mégis alapvetően kipihenten, lebarnulva, fényképek sokaságával, és az őszi németországi utazással, vendégszerepléssel kapcsolatos terveink szövögetésével tértünk haza kisvárosunkba. Októberre ugyanis Hagenbach vár bennünket, a hírek szerint nagy szeretettel...
Masa Andrea
(Mórahalmi Körkép 2005. szeptember)
Újévi Hangverseny
A Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola fúvószenekara immár 9. alkalommal rendezte meg Újévi Hangversenyét január 2-án az Aranyszöm Rendezvényházban, ismét telt ház előtt.
A koncert híre már túljutott Mórahalom határain: sok vendég érkezett a Kistérségből, és egyre több a szegedi koncertlátogató.
A zenekar tagjai mindig nagy lelkesedéssel készülnek a koncertre. Szükségük is van erre a lelkesedésre, hiszen a koncert sok-sok munka, fáradozás árán jön létre: a zenekarosok Karácsony és Szilveszter között minden este próbálnak. De úgy hiszem minden fáradságot kárpótol a zene: az együtt zenélés, az együtt alkotás öröme, a zene által kapott katarzis, a sok-sok esztendeje együtt zenélő barátok közössége, valamint az a szeretet, köszönet és tisztelet, amellyel a hálás közönség ajándékozza meg őket a koncerten.
Az Újévi Koncertet Nógrádi Zoltán, Mórahalom város polgármestere nyitotta meg új évi köszöntő beszédével.
Az Újévi Hangversenyen új repertoárt hallgathattunk:
A fúvószenekar először az operettek világába kalandozott el. Kálmán Imre: A csárdáskirálynő c. operettjéből 2 nagyon népszerű dallamot adott elő a zenekar. Klasszikus rockdallamok (Queen-egyveleg) után spanyol cigánytáncot, majd filmzenéi feldolgozást (Morriccone: Volt egyszer egy vadnyugat, A jó, a rossz és a csúf) hallgattunk. Szerb pásztorballada előadásával kápráztatta el a közönséget két virtuóz klarinétszólista: Slobodan Balac újvidéki klarinét-művész és Nebojsa Buric, az Újvidéki Művészeti Akadémia végzős hallgatója. S nem érte meglepetésként a közönséget, amikor Vastag István, a zenekar vezetője is a virtuózok közé állt klarinétjával.
Vastag Csaba Rózsa énekelte, a zenekar közreműködésével George Gershwin néger operájából, a Porgy és Bess-ből a közismert Summertime dalt. Szólót játszott iskolánk két tanára, Varga Mátyás trombitán, és Pocskai István elektromos zongorán.
A koncertet még hangulatosabbá és változatosabbá tette, hogy a zenekart Vastag István mellett három vendég karnagy is vezényelte: Boldizsár Károly a vajdasági Nagybecskerekről, Marocsik Dezső Szászvárról, és Csikota József Makóról, aki mind a kilenc Újévi Koncertre elfogadta a meghívást.
Az utánpótlás fúvószenekart is nagy tapssal fogadta a közönség. A „kis zenekart" Szálai Krisztián, a művészeti iskola rézfúvós tanára vezényelte. Előadásukkal hamar meggyőzték a közönséget, hogy valóban lesz utánpótlása a „nagy zenekarnak".
Gál Zsófia
(Mórahalmi Körkép 2007. február)
A fúvószenekar és a mazsorett csoport vendégszereplése Biatorbágyon, 200 fős fúvószenekar Mórahalmon
A Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekara és mazsorett csoportja június 25-én a biatorbágyi testvérvárosi napok keretében megrendezett Winds-Session Fúvósfesztiválon vett részt. A zenekar és a mazsorett csoport önálló koncerten mutatkozhatott be. A zenekari tagoknak különleges élményt jelentett, hogy a fesztivál 7 fúvószenekarából alakítottak, egy 295 fős közös zenekart, mely fergeteges fényes látványtechnika, lézershow kíséretében örömkoncertet adott. A koncert után a szereplők hajnalig tartó utcabálon szórakoztak, együtt ünnepeltek a vendéglátóikkal.
A mórahalmi közönségnek is hasonló élményben volt része a Homokháti Sokadalom július 3-ai, vasárnapi fúvószenekari találkozóján az Aranyszöm Rendezvényház Mediterrán Udvarán. Minden vendég zenekar a lengyel katowicei, a szászvári, a biatorbágy - sóskúti, és természetesen a mórahalmi önálló műsora után egy hatalmas, 200 fős zenekarrá alakult. A műsorszámokat a mazsorettek tánca tette látványosabbá. Nagy öröm, hogy hatalmas volt az érdeklődés: soha ekkora közönség még nem gyűlt össze fúvószenekari rendezvényen Mórahalmon.
A fúvószenekar külföldi vendégszereplésre is készül. Július közepén 10 napra az olaszországi Pescara város környékére, az Adriai-tenger partjára utazik: egy helyi turistaszervezet megbízásából tengerparti üdülőkben koncertezik.
Gál Zsófia
(Mórahalmi Körkép 2005. július)