10 év után merült fel a gondolat, hogy a hagyományos nemzetközi fúvószenekari találkozójukra ismét bennünket hívjanak Magyarországról. Örömmel tettünk eleget a felkérésüknek, többen nosztalgikus érzésekkel kezdtünk készülődni. Május 06-án csütörtökön este még elpróbáltuk a tervezett műsorszámokat a próbateremben, majd buszra ültünk és reménykedtünk, hogy az esőzés Rijeka környékén erre a hétvégére abbamarad. Pénteken délelőtt épségben megérkeztünk Medvejaba, ami egy Lovran melletti település, és ahol a szállásunk található. Pont ugyanott, mint 10 éve! Sajnos miután elfoglaltuk a minden igényt kielégítően felszerelt apartmanjainkat, az eső eleredt, így bár a tenger tőlünk 200 m-re hullámzott, fürdeni nem tudtunk benne. Maradt a pihenés, és a környék felfedezése – esőkabátban … Este a helyi zenekarral hangulatos koncertet adtunk Opatija mediterrán főterén.

Opatija Lovran része volt, majd önállósodott, és bár csupán néhány száz lelket számláló településről van szó, városi rangot kapott a történelme miatt – tudtuk meg szombaton délelőtt, mikor városnézésen vettünk részt. Lovran nevezetességeit is megtekintettük, majd jött az elmaradhatatlan vásárlás. Tengerparti város lévén a rossz idő ellenére a kereskedők természetesen mindenféle ajándékkal „vártak bennünket”. Délután rendezték meg a fúvószenekari találkozó „koncert” részét; először Opatija híres kastélyának teraszán mutatkozott be a meghívott olasz, szlovén és magyar zenekar, illetve a helyiek. Este pedig Lovran egyik parkjában koncertezett a 4 együttes. Az időjárás annyira azért kegyes volt hozzánk, hogy a fellépések zömmel esőmentesen lezajlottak. Cserébe mi is igyekeztünk kitenni magunkért! Vasárnap délelőtt Lovranban a zenekarok külön-külön léptek fel a klasszikus fúvószenekari felvonulással, a menetzenével. Opatijaban pedig már egyesült a szlovén, olasz, magyar és horvát zenekar és közös menettel vonultak le egészen a tengerpartig, lezárva ezzel a találkozót. Talán mindenki számára ez a legnagyobb élményt nyújtó része a szerepléseknek, hiszen ezúttal is a menet során a 4 nemzet indulóját játszottuk. Vagyis az általunk választott Szamos – menti indulót előzetesen gyakorolták a többiek, mi pedig az olasz, szlovén és horvát indulókkal barátkoztunk itthon. A közös menetben ezek a dallamok csendültek fel, a közönség látszólag nagy megelégedésére. Az időjárás sajnos továbbra sem kedvezett a fürdőzéshez, így ebéd után egy kis tengerparti ejtőzést követően haza indultunk. Bár igazi strandolásra nem nyílt alkalmunk, gyönyörű természeti adottságokkal és nagy történelmi múlttal rendelkező településeket ismertünk meg, - páran a régiek közül fedeztünk fel újra - ezen a hosszú hétvégén. A közös muzsikálás öröme évek óta igazoltan a legnagyobb örömök egyike a zenekarunk életében. Jövőbe mutató eredménye pedig, hogy a megismert zenekarokkal további kapcsolatok kiépítésére kerül sor ilyen alkalmakkor. Esetünkben például talán a közeljövőben egy szlovén találkozó is számításba jöhet!

Hála ezért mindenkinek, aki hozzájárult, hogy ott lehettünk, elsősorban persze Vastag Pisti karmesterünknek, zenekarunk „motorjának”! Köszönjük!

A zenekar nevében: Masa Andrea