Vendégszereplés Szilézia földjén

Lassan megszokottá válik, hogy a fúvószenekar nyáron összepakolja a hangszereit, és elutazik néhány napra külföldre, hogy határainkon túl is bemutatkozzon egy kicsit, illetve hogy megismerje más országok kultúráit is. Nem történt ez másként ebben az évben sem, annyi különbséggel, hogy ezúttal a mazsorettcsoport is csatlakozott a társasághoz.

Működik Katowice-ben (Lengyelország) egy zenekar, akik jó barátságot ápolnak makói kollégáinkkal. Ezen kapcsolat révén ismerhettünk meg mi is ezt a lengyel csapatot, akiket tavaly nyáron láttunk vendégül Mórahalmon. Büszkén mondhatjuk: szokás szerint igen jól érezték a zenekari tagok magukat kisvárosunkban, és jó szívvel invitáltak bennünket saját hazájukba.

A meghívás 2006 júliusára szólt. Egy péntek éjjel tehát útnak indultunk. Izgalommal vágtunk neki a kirándulásnak, ugyanis a vendéglátók ígérete szerint nem várt ugyan túlzottan zsúfolt program bennünket odakint, de rögtön az érkezést követően egy koncertet kellett adnunk Katowice-ben. Rekordidő alatt szerencsésen megérkeztünk. Már ebéddel fogadtak bennünket, majd jöhetett egy kis pihenés, és az esti fellépés. Úgy éreztük befolyásolta előadásunkat a hosszú buszozás, de lengyel barátaink szerint igen színvonalas és élvezetes előadással szórakoztattuk a helyieket.

Másnap vasárnap délelőtt Katowice belvárosát tekinthettük meg. Tekintettel arra, hogy hagyományosan iparvárosról van szó, nem jellemző a sok látnivaló, de azért egy két szebb épület, sportlétesítmény, színház megbújik az egyhangú házak között.

A délután folyamán a manapság már kihagyhatatlan "plázázás" következett. Szinte otthon éreztük magunkat, miután belejöttünk a pénznemek átváltásába...

Alkonyatkor ismét koncertet adtunk, amelyet közös vacsora követett vendéglátóinkkal. Az este kiválóan sikerült, hazafelé úton (lévén mégiscsak zenészek vagyunk) még az énektudásunkat is elővettük!

A hétfőt Krakkóban töltöttük. Délelőtt egy helyi idegenvezető mutatta meg a várost a csapatnak. Elmondta, hogy Krakkót a 100 templom városának tartják, és hogy ő is kapásból a belvárosból fel tud nekünk sorolni úgy 30-at. Közülük kettőt belülről is megcsodáltunk. Először a Waweli katedrálist, amely a lengyel királyok temetkezési és koronázási székhelye volt. Megnéztük Báthory István sírját, illetve azt az oltárt, ahol életében először misézett a nemrégiben elhunyt II. János Pál pápa. Felmentünk továbbá a híres Zsigmond toronyba, ahol Lengyelország legnagyobb harangja működik. A Mária templom pedig gazdag díszítettségével szerzett magának hírnevet.

Az őrült kánikulát a lengyelek is nagyon rosszul viselték ezen a nyáron. A frissítő zápor a Jagelló Egyetem udvarán ért utol bennünket. Ebéd után, melyet egy helyi hangulatos kisvendéglőben költöttünk el, a híres bazársoron vásárolhattunk, illetve a Visztula partján pihenhettünk.

A keddi napot egy közeli ezüstbányában kezdtük. Bepillantást nyerhettünk a bányászok egykori munkakörülményeibe. 40 méterrel a föld alatt bóklásztunk a járatokban, csónakáztunk, liftben zsúfolódtunk, mindezt 10 fokos hidegben. Mi kifejezetten élveztük a túrát, de belegondoltunk, a bányászok minden bizonnyal nem olyan jókedvűen kacarásztak ott nap, mint nap...

Délután jött a kirándulás minden bizonnyal legnagyobb élménye: Auschwitz-Birkenau. Azt nem mondhatjuk természetesen, hogy ez az élmény örömteli volt, de tény, hogy mindannyiunkra nagy hatást gyakorolt. Hogy aztán kiben kiben mikor tudatosultak a látottak az már teljesen egyéni! Mindenesetre fontos történelmi momentum színhelyét ismerhettük meg. Szerda délelőtt ajándékokkal megrakodva, élményekkel gazdagodva indultunk haza.

A kötött programok után esténként igazán kényelmes szállásunkon pihentünk, vérre menő kártyapartikat csaptunk, nagyokat beszélgettünk. Elszállásolásunkat kollégiumban oldották meg. Éttermét naponta háromszor is meglátogattuk, és egyszer sem távoztunk üres gyomorral. Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, igazán szíves vendéglátásban volt részünk! Kirándulásainkra a helyi zenekar karmestere, illetve Vince bácsi, a tolmács, mindenki Vincéje kísért el. Állandó jelleggel a rendelkezésünkre álltak, igyekeztek minden érdekes dolgot megmutatni nekünk. Ezúton is köszönjük ezt a 4 kellemesen eltöltött napot!

Masa Andrea

(Mórahalmi Körkép 2006. szeptember)