La Bella Italia
Mórahalom testvérvárosában Pievepelagoban magyar gasztronómiai és kulturális napokat tartottak augusztus 22. és 28. között. Erre kapott meghívást – a városi delegáció mellett – a Hajnalcsillag Néptánccsoport és a Fúvószenekar. Nagy várakozással készültünk az utazásra. A zenekar már egyszer járt Olaszországban és az akkori tapasztalataink nem voltak túl lelkesítők. De bíztunk magunkban, és azt mondtuk, olyan buli lesz, amilyenné mi tesszük! 21-én este aztán megtömtük Mágori Jani bátyánk buszát és elindultunk a hosszú útra. Uniós tagságunknak köszönhetően úgy érkeztünk meg másnap kora délután, hogy észre sem vettük, átléptünk egy-két határon. Pievepelagoba érve mindannyian elfoglaltuk a szállásunkat és pihentünk egy nagyot. Első nap még nem volt szereplésünk, ezért ismerkedtünk a településsel és a vendéglátóinkkal. Másnap aztán megkezdődött az a program, ami aztán 28-áig meg sem állt! Felsorolni sem lehet, hány helyen voltunk szerepelni, illetve kirándulni. Az öt nap alatt volt nyolc szereplésünk, több száz kilométer szerpentines utat tettünk meg (aránylag kevés nylon zacskót kellett felhasználnunk, bár készenléti állapotban volt mindenki kezében…). Libegőn felmentünk egy olyan hegyre, ahol 50 km-es sípálya van télen, és ami telis-tele van áfonyával. Kirakodóvásáron nézelődtünk, és meglátogattuk Montecuccoli várát. Itt már kellően ki voltunk purcanva, de a látogatás végén olyan meglepetés műsort kaptunk a vendéglátóinktól, ami megér egy-két szót. Stílusát tekintve meghatározhatatlan. Három zseniális zenész énekelt, harmonikán játszott, hegedült és zongorázott. Mindezt olyan technikai tudással és profizmussal, hogy mi csak ültünk és vörösre tapsoltuk a tenyerünket. Ráadásul annyi humorral átszőve, hogy folytak a könnyeink a nevetéstől! (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy van egy olyan mondás, hogy a zene egy olyan nemzetközi nyelv, amit mindenki egyformán kommunikál. Most ez tökéletesen beigazolódott. Minden egyes poént tökéletesen értettünk!)
Voltunk egy sajtgyárban is, ahol irdatlan mennyiségű parmezán sajtot láttunk. Volt köztük olyan, ami 14 éves és kiszámoltuk, hogy több mint 2 millió forintba kerül! A sajtról jut eszembe! Nem írtam még arról, hogy mit ettünk ott tartózkodásuk idején. Most biztosan felhördülnek a gyerekek. Pedig panaszra nem lehet okunk. Annyi tésztát ehettünk, mint még soha! Sajtos tészta, paradicsomos tészta, húsos tészta, tojásos tészta… felsorolni sem tudom. Az biztos, hogy eddig azt hittem, tudok változatosan tésztát készíteni. Tévedtem. Az olaszok fantáziája tészta – ügyben felülmúlhatatlan! Hála Istennek (pontosabban a szervezőknek) minden este magyar vacsorát főztek a mieink, amiből maradt nekünk is. Így késő éjszaka, mikor egy-egy szereplésről hazaértünk, nemes egyszerűséggel nekiestünk a „maradéknak”. Úgyhogy elmondhatjuk, Olaszországban kiváló gulyáslevest, csirkeragu levest, hortobágyi palacsintát, rakott krumplit, marhapörköltet, mákos gubát, Gundel palacsintát és borsós húslevest ehettünk! Köszönve Vargáné Ibolyának, Szalay Gábornak, Csonkáné Klárinak és az őket segítő Csőke Melindának és (nem tévedés) Nógrádi Zoltán polgármester úrnak!
Olasz utunk egyik legszebb élménye a hazafelé útról való. Bementünk ugyanis a Ferrari múzeumba, ahol mindent, ami a Forma 1-el kapcsolatos, megtalálható. A délutánunkat pedig a gyönyörű Padovában töltöttük.
A legfontosabbról még nem írtam. A két csoport igazán kitett magáért! Nagyszerű szerepléseink voltak, é igyekeztünk minden kérésnek eleget tenni. Így esett meg, hogy az eredetileg egy órás műsort megdupláztuk, mert annyira kérte a közönség, és az utolsó este teljesen spontánul játszott örömzenét a fúvószenekar a vendéglátóinknak, bár ez nem volt a program része. Néptáncosaink a tőlük már megszokott magas színvonalon adták elő koreográfiáikat, a fúvószenekar pedig aratott az olasz himnusszal!
Tudom, hogy élménybeszámolóm foghíjas, de aki ott volt tudja, hogy lehetetlen mindent leírni, annyi minden történt velünk!
Végül köszönet jár annak a két embernek, akik felkészítették és vezették a csoportokat: Csonkáné Editnek és
Vastag Istvánnak, valamint Csiszár Zsófiának is, aki nem csak zenekari tagként, hanem tolmácsként is segítette a két csoport programjait. Hiszem, hogy méltóképpen képviseltük Mórahalmot a testvértelepüléseken, és büszkék lehetünk erre a két csapatra!
A csoportok nevében: Vastag Csaba Rózsa
(Mórahalmi Körkép 2008. szeptember)