A Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola fúvószenekarát lelkes tapsvihar ünnepelte az Aranyszöm Rendezvényházban megtartott tavaszi hangversenyén. A koncerten nagy magyar zeneszerzőink Lehár Ferenc, Balázs Árpád, Erkel Ferenc művei hangzottak fel Vastag István karnagy vezényletével.

Az est vendégei, az újvidéki Művészeti Akadémia kamaraegyüttesének tagjai művészi játékukkal váltották ki a mórahalmi közönség elismerését. Nagy tetszést aratott Balac Slobodan klarinétművész szólója a Monti Csárdás virtuóz megszólaltatásával.

Az est különlegessége Tamás Alajos, a ma még kevésbé ismert, de megismerésre méltó zeneszerzőnk művének tolmácsolása volt. A ferences szerzetes zeneszerző művei a szakrális és népi hangvétel sajátos, tiszta ötvözetei. A kiváló karnagy, pedagógus és kivételes adottságú, színes egyéniség emberi nagyságának méltatása, életrajzának ismertetése után a Kánai menyegző c. népi játékából csendült fel egy részlet, Virgo Mater Jesu, Vastag István hangszerelésével fúvószenekarunk előadásában, Vastag Csaba Rózsa szólóénekével.

A koncert a fúvószenekar külföldi, olaszországi és németországi vendégszerepléseire való felkészülés nyitánya volt.

Gál Zsófia

(Mórahalmi Körkép 2005. június)

Nyár a művészeti iskolában

A nyári szünet ellenére a művészeti iskolában, júliusban és augusztusban nagy volt a nyüzsgés. Rögtön a nyár elején a fúvószenekar a kisteleki id. Vándor Rudolf fúvószenekarral vendégeskedett Erdélyben Szentegyházán. Haáz Sándor karnagy úr és Szentegyháza falu lakossága régi ismerősként üdvözölt bennünket, hisz 1998-ban már voltunk náluk.

Immár harmadik alkalommal vendég résztvevő fúvószenekarunk Makón az augusztus 20-ai ünnepen. Idén meghívást kapott a mazsorettcsoport is, így a két együttes együtt ünnepelte Szent István napját.

A 4 fúvószenekaros produkció (Szentes, Kiskőrös, Kistelek, Mórahalom) harmadik állomására érkezett. Augusztus 26-án, Kisteleken szerepelt a Kisteleki jubileumi búcsú- és aratóünnep alkalmából rendezett fúvószenekari találkozón. A negyedik és egyben az utolsó szereplése ennek a "mammutzenekarnak" Mórahalmon lesz október 22-én, amire szeretettel várjuk tisztelt érdeklődőinket.

Vastag István

(Mórahalmi Körkép 2001. szeptember)

A Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekara szeretettel meghívja Önt és kedves családját, az Aranyszöm Rendezvényházban 2005. január 2-án 17 órakor kezdődő Újévi hangversenyre!

Fellépnek:

• Mórahalmi Alapfokú Művészeti iskola utánpótlás zenekara
• Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekara

Vendégkarmesterek:

• Csikota József Makó
• Szentesi István - Százhalombatta
• Zvonko Knezevic Horvátország

Jegyek elővételben a Művészeti Iskola irodájában kaphatók (Barmos György tér 2.), vagy a 280-189 és a 30/28-95-941-es számon rendelhetők.

(Mórahalmi Körkép 2004. december)

"Adjon Isten minden jót ez Új Esztendőben"

A Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekarának hagyományos, immár harmadik alkalommal megrendezett Újévi Hangversenyén hangzott el a fenti népdal idézet. Akik ott voltak, vagy a kábeltévé egyenes adását nézték, hallhatták, hogy több gyönyörű gondolat is elhangzott Nógrádi Zoltán polgármester Úr, valamint díszvendégünk Dohos László ezredes Úr beszédében. Mi mégis ezzel az egyszerű, a nép ajkán született gondolattal foglaljuk össze jókívánságainkat és köszönetünket mindazoknak, akik jelenlétükkel és lelkesedésükkel biztattak minket az est folyamán. Mert sokan voltak. Ilyen népes közönségünk talán még soha nem volt és ez számunkra megint csak azt jelzi, hogy szeretik a fúvószenét, értékelik munkánkat. Mi mégsem ezért mondunk köszönetet. Azt köszönjük, hogy részesei lehettünk annak a csodának, amit Dohos ezredes Úr olyan megható szavakkal ecsetelt. Mert csoda ott állni a zenekar előtt, belenézni a csillogó szemekbe és látni bennük a lelkesedést, a bizalmat és az örömöt. A lelkesedést, ami a hosszú és fáradtságos próbák alatt sem lankadt. Akkor sem, amikor már többedszer is ugyanazt az egy helyet gyakoroltuk, mert nem ment. Mert nehéz. De nagyon akartuk, hogy jó legyen, hogy sikerüljön. Mert hittünk benne, hogy sikerülni fog!

A bizalmat, ami nélkül nem tudunk egymással dolgozni mert nem tudnák, nem éreznék a gyerekek, hogy a szidás nem nekik, hanem értük szól. Értük és a produkcióért. A jó produkcióért!

És az örömöt. Azt, hogy itt vagyunk, itt lehetünk. Azt, hogy milyen jó ebbe a csapatba tartozni, létrehozni a csodát. Azt a csodát, ami nélkül sem a gyerek, sem pedig a karmester nem tud létezni. Azt a csodát, amit semmilyen mértékegység nem tud lemérni. Csak a közönség szeretete. Ezt pedig éreztük. Mert a színpadról lenézve mindenfelé ugyanolyan csillogást láttunk a szemekben. Láttuk a lelkesedést, a bizalmat és az örömöt. A lelkesedést, ami elhozta a közönséget a koncertre. A bizalmat, amivel minden produkciót vártak. És az örömöt. Hogy büszkék a gyerekeikre. Büszkék a zenekarra. Az örömöt, hogy vagyunk és széppé tettük ezt a s kedd estét. És azt az örömöt, hogy jövőre újra találkozhatunk ugyanitt és átélhetjük ezt a közös, nagy csodát!

Vastag István

(Mórahalmi Körkép 2001. január)

A Handenbachi fúvózenekar látogatása Mórahalmon

Már-már mindennaposnak mondható, hogy Mórahalom városa külföldi csoportokat lát vendégül. Október 16. és 19. között is Így történt, amikor a fúvószenekar meghívására városunkba érkezett a mintegy 40 főt számláló hagenbachi fúvós zenekar.

Az esemény a helyiek számára azért is nagy jelentőségű, mert ez idáig még nem nyílt lehetőség német zenészekkel kapcsolatot kiépíteni. A 2 csoport összetétele hasonló: 3 generáció kovácsolódik össze, és egyként adja elő a jobbnál jobb darabokat.

A magánszemélyek által felkarolt német zenekarban nincsenek "igazi", diplomás zenetanárok, hanem az idősebb, tapasztaltabb társak tanítják a kezdőket. Talán ennek köszönhető az általunk is érzékelhető összetartás, jó kapcsolat a tagok között.

A Magyarországon, Mórahalmon eltöltött időszakban szállást és vendéglátást a helyi zenekar biztosított a hagenbachiak számára.

A megérkezést követő estén egy domaszéki borospince vendégszeretetét élvezhették vendégeink, ahol a mórahalmi zenekarosokkal közösen még nótázásra is sor került. Az est fáradalmait kipihenve vasárnap délelőtt Szegedre látogattak. A finom ebédet rnakói vendégszereplés követte, ahol nagy sikert arattak.

Hétfőn az Erzsébet Gyógyfürdőbe látogattak, amely kellemes kikapcsolódást jelentett mindannyiuknak. Kora este az Aranyszöm Rendezvényház színháztermében a helyi fúvószenekar utánpótlás csoportjának fellépése után fergeteges hangulatot teremtettek koncertjükkel. A hangulat a közös vacsorán tovább fokozódott.

Végezetül másnap reggel a mielőbbi viszontlátás reményében intettünk búcsút hagenbachi barátainknak.

A közös programok során alkalom nyílt a szakmai beszélgetéseken túl - melyet leginkább a karmesterek és a vezetőség folytatott - egymás megismerésére is. Az ilyenkor megszokott címcseréken kívül barátságok is szövődtek. Sőt, mi több, már visszajelzés is érkezett Tőlük a nálunk töltött pár nappal kapcsolatos kellemes élményeikről. Mint azt levelükben írták: remélik, tudják majd egyszer viszonozni azt a szíves vendéglátást, melyben a mórahalmi zenekar révén részesültek.

Beszámolónk végén szeretnénk megköszönni a közreműködő családok áldozatvállalását.

Helyi fúvósok

(Mórahalmi Körkép 2004. november)

Csorvás 2000

A Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekara idén nyáron a Csorvás melletti, Csorvási Gazdák és a Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet által üzemeltetett kastélyban táborozott.

Az itt eltöltött napok tulajdonképpen felkészülést jelentettek a III. Csorvási Nemzetközi Fúvószenakari és Mazsorett versenyre, melyre ez alkalommal is meghívást kaptunk.

Az ez évi táborozás költségeit jórészt a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány támogatása fedezte. Köszönjük az alapítványnak.

A táborban a bőséges reggelihez (és időnként a vacsorához is) a sok-sok zöldséget, gyümölcsöt és rengeteg hideg élelmiszert a szülőktől kaptuk. (A kapott mennyiségből kiderült, hogy mindenki jó1 ismeri a .,fejlődő szervezet" feneketlen gyomrát.) Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani érte. Külön öröm volt számunkra, hogy néhány szülő elkísért bennünket, és jelenlétükkel igazi családi hangulatot teremtettek. Az "edzőtábort" egy-egy gyopárosfürdői lubickolás illetve gyulai kirándulás színesítette. A csorvási versenyen a többfordulós megmérettetés végeredményeképpen a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekara és Mazsorett csoportja elnyerte a számunkra nagyon értékes "A legjobb tradicionális magyar indulókat előadó zenekar" díját és immár harmadik alkalommal a közönség díjat.

Örülünk, hogy a sok nagyon jó együttes mellett ismét mi tetszettünk legjobban a nézőknek! Ez a díj azért is nagyon fontos, mert a mi legszigorúbb bíránk, a KÖZÖNSÉG adta. Köszönet nekik érte! És köszönet azoknak a nagyon lelkes és aktív szülőknek, akik idén is ott voltak a versenyen és teljes szívvel (és hangerővel) drukkoltak nekünk. Köszönjük azoknak is, akik lélekben mindig mellettünk vannak és olyan sokszor elmondják, hogy örömöt szereztünk nekik. Így tudjuk, hogy szeretnek bennünket és ez olyan nagyon nagyszerű érzés!

Masa Andrea

(Mórahalmi Körkép 2000.október)

Csorvás - 2002

Csorváson immár negyedik alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Fúvószenekari és Mazsorett Versenyt. A Művészeti Iskola két együttese eddig mind a három versenyen ott volt, és szép sikereket ért el. A különdíjakon kívül minden alkalommal átvehette a közönségdíjért járó ajándékkosarat. Valami mégis hiányzott. Hiába voltak a heteken át tartó gyakorlások, a felkészítő táborok, szakmailag nem kaptuk meg azt az elismerést, amit szerettünk volna. Két évvel ezelőtt úgy döntöttünk a verseny után (akkor hatodikak lettünk), hogy nem lesz legközelebb. Számunkra nem. Aztán idén tavasszal megérkezett az ismételt meghívás és a két csoport mégis úgy döntött, hogy ott lesz. Még egyszer megpróbáljuk a lehetetlennek tűnőt. Most is úgy éreztük, hogy felkészültünk, jók vagyunk, de a félsz ott volt már bennünk, hogy megint nem lesz elég. Augusztus 18-án aztán megéltük a csodát. Már az első versenyprogram végén (17-én) éreztük, hogy nagyon jól dolgozik mindkét együttes. Teljes összhangban, koncentráltan adtuk le a Tradicionális - kategória versenyszámait. A második rész aztán - a Show - kategória - tökéletesen ment. Egymás rezdüléseit vettük, minden hang, minden mozdulat élt. Az előző évek tapasztalatai azonban kishitűvé tettek bennünket és szorongva vártuk az eredményhirdetést. A forgatókönyv most is hasonlóan zajlott. Különdíjat kaptunk a "Leghitelesebb tradicionális induló előadásáért", a "Két együttes legesztétikusabb közös megjelenéséért" és a "Verseny legjobb karmestere" különdíj is Mórahalomra került. Ez után következett a szakmai értékelés. Dohos László ezredes, a Magyar Fúvószenei Szövetség Elnöke, Liszt díjas karnagy, a Magyar Honvédség Főkarmestere, a zsűri elnöke elmondta, hogy az értékelésnél mindkét együttes közös pontjai hozták meg az eredményt. Mi, együttes vezetők ott álltunk a színpad mellett, várva, hogy szólítsanak bennünket. Tudtuk, hogy mindenki kap emléklapot, de csak az első három helyezettet rangsorolják. Nem akartuk elhinni, amikor már csak a lengyel, a Dunaújváros - Szeghalom, és Mórahalom maradt ki. Ez azt jelentette, hogy benne vagyunk a legjobb három együttesben! Már a harmadik hely is óriási eredmény lett volna, hisz voltak ott olaszok, németek, akik bizony olyan hangszerparkkal érkeztek, hogy mi csak ámultunk. Ezután a zsűri szólította a lengyel együttest, mint harmadik helyezettet... Dunaújváros - Szeghalmot, mint második helyezettet... és a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekarát és Mazsorett csoportját, mint a verseny első helyezettjét! Akik ott voltunk, mindannyian zokogtunk az örömtől. A szülők, akik eljöttek megnézni a versenyt, és mi, akik két kemény nap után átvehettük az első helyért járó kupát. Megnyertük a IV. Csorvási Nemzetközi Fúvószenekari és Mazsorett Versenyt!

"A rügyben levél, vagy virág rejtőzik. Amikor kifejlődik, láthatóvá válik teljesen. Tavasszal a természet csendje, "szótlansága" szélben hangosra, zengőre változik, fakó színe és szürkesége a napsugárban fényessé és ragyogóvá válik. Élni kezd, új élet ígéretei felé indul. A virág kitárja szépségét, amire folytonosan készül, egyszer bekövetkezik."

Akkor, ott megértettük, hogy várnunk kellett erre az eredményre, mert ennyi várakozás után vált számunkra sokkal értékesebbé. És nem lehetünk eléggé hálásak azokért a pillanatokért, amikor szenvedtünk ezért! Most már tudjuk, hogy megérte!

Köszönjük mindazoknak, akik hittek bennünk, biztattak minket és akkor is mellettünk álltak, amikor mi már feladtuk volna. Ezért lehetünk ott 2004 - ben, és mint a mostani győztes megnyithatjuk az V. Csorvási Nemzetközi Fúvószenekari és Mazsorett Versenyt!

Vastag István

(Mórahalmi Körkép 2002. október)

Isztrián jártunk

Bizonyára sokan emlékeznek Önök közül arra, hogy tavaly októberben egy rövid időre a Mórahalmi Alap­fokú Művészeti Iskola Fúvószenekara és településünk vendége volt Lovran város Fúvószenekara Horvátor­szágból. Az akkori nagy sikerű fellépést követően nyil­vánosan is visszahívták a helyi (illetve a kisteleki) ze­nekart idén tavasszal egy nagyszabású nemzetközi fú­vószenekari fesztiválra az Isztriai-félszigetre.

A találkozóra 2000. május 12. és 14. között került sor, így - a meglehetősen nagy távolság miatt - május 11­én éjfélkor indultunk útnak a kisteleki id. Vándor Ru­dolf Fúvószenekarral, hogy most először együtt mutas­suk meg, mit tudunk. Ezt az alkalmi egyesülést egy "maratoni" próba előzte meg (kb. 4 órán át tartott), köz­vetlenül az indulás előtt. Az együtt muzsikálás az út folyamán egyáltalán nem okozott gondot, hiszen hason­ló stílusú a 2 zenekar, szinte azonos repertoárral. Emel­lett pedig ismeretes, hogy a 2 együttes évek óta jó vi­szonyban van egymással.

Az emeletes busz 60 főnyi lelkes és izgatott zenésszel csütörtök éjjel hagyta el Mórahalmot. Pénteken 13 óra körül érkeztünk Medveja-ba, ahol vendéglátóink elszál­lásoltak bennünket. A roppant meleg idő és a kimerítő utazás után a csapat örömmel vetette bele magát az Ad­riai-tenger hűsítő habjaiba. Fantasztikus élményt jelen­tett ez sokunk számára, hiszen először láthattuk és érez­hettük a tengert a maga tisztaságával és persze sóssá­gával. A frissítő fürdőzés után elfoglaltuk szálláshelye­inket, ami a tengertől kb. 5 percre esett gyalog (a kem­ping szinte a tengerparton épült, festői környezetbe), majd megvacsoráztunk és az első bemutatkozó fellépés következett Lovran város főterén este 9-kor. Itt találkoz­hattunk először a szintén vendég olasz zenekarral és a számunkra már ismert vendéglátó együttessel. A han­gulatos előadásokat a szálláshelyen egy közös ismerke­dési est (éjszaka) követte, ahol a már kialakult barátsá­gok mélyülhettek (a horvát együttes tagjaival), illetve újak szövődhettek az olaszokkal.

Másnap (szombat) délelőtt ugyancsak Lovran fő­terén egy 1 órás szereplés következett, majd ebédig jutott idő arra, hogy Józsi bácsival (aki magyar származású helyi idegenvezető, a csoport vezetője volt) egy kicsit "szétnézzünk" a vendéglátóink tele­pülésén. Gyönyörű történelmi és földrajzi neveze­tességekkel ismerkedhettünk meg ezalatt a rövid idő alatt. Délután pedig ugyancsak Józsi bácsi irá­nyításával Rijekában jártunk, és megtudhattunk az egykor magyar érdekeltségű hatalmas kikötőváros­ról minden apró részletet. A híres iparváros egy egészen más oldalát mutatta be nekünk, amely leg­inkább természeti szépségekben bővelkedik.

A rendkívül zsúfolt programba azért még így is be­lefért (természetesen!) egy délutáni fürdőzés, majd este

újabb megmérettetés várt ránk: Opálija legnagyobb szál­lodájában, a Hotel Exelsior kristálytermében adott nagy­szabású koncertet a 3 zenekar. Mindegyik együttes me­rőben más stílust képviselt (Függetlenül attól, hogy alap­vetően fúvószenekarokról van szó), így nagyon válto­zatos műsorral szolgálhattunk a helyi közönségnek. A sikeres fellépést egy újabb hosszúm nyílt éjszaka kö­vette, az ismerkedés pedig folytatódott. (Akadtak olya­nok is, akik az éjszakai fürdőzést választották.)

Az utolsó nap délelőttjére felvonulást terveztek a he­lyiek, amihez remekül kedvezett az időjárás. Először Opátijá-ban "menetelt le a tengerhez" a 3 zenekar kü­lön-külön, majd buszra szálltunk és a vendéglátó Lov­ran városába utaztunk. Itt viszont a 3 együttes eggyé olvadt, így kb. 200 ember élt együtt a zenével. Játszottuk az itthoniak által már oly jól ismert Szamosmenti-indu­lót, valamint a horvátok és az olaszok által kiválasztott 1-1 indulót az övéik közül. Minden bizonnyal a kistele­kiek is egyetértenek velünk abban, hogy ez volt a 3 nap egyik legizgalmasabb fellépése. És egy kis ízelítő e rövid idő hangulatából: Amikor indultunk volna vissza a szál­láshelyre ebédelni, a horvát és az olasz zenekar legna­gyobb meglepetésére mi még egyáltalán nem szálltunk fel a buszra, hanem mi orális egyeztetés után felvettük a hangszerünket és 2 általunk kiválasztott kedvenc in­dulót kezdtünk játszani, leginkább saját magunk szóra­koztatására, minden karmesteri irányítás nélkül. Hihe­tetlen megdöbbenés tükröződött a másik 2 csapatról, mi magunk pedig felszabadultan muzsikáltunk. Sajnos rö­vid, de annál mozgalmasabb kirándulásunk során utol­jára! Az ebédet sebes csomagolás követte, hogy az in­dulásig még egyszer megmártózhassunk a hullámok­ban, mely sokunk szívéhez nőtt ezalatt a röpke 3 nap alatt. Délután kb. 6 órakor búcsút vettünk a parttól, a helyiektől, a szállástól és töméntelen mennyiségű él­ménnyel (és fényképekkel) gazdagodva fájó szívvel vet­tük utunkat hazafelé. Másnap kora reggel bágyadtan pillantottuk meg kis városunkat, majd az érkezés után mindannyiónkra nehéz feladat várt: szóban elmesélni mindazt, ami a hét vége során velünk történt. Egy-egy részlet csak napok múltán jut az ember eszébe, így ez a kis "kiruccanás" még hetek múlva is beszédtéma lehet a családokban, a zenekari tagok között pedig a próbá­kon minden bizonnyal.

Itt szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik se­gítettek nekünk abban, hogy méltóképpen képviselhes­sük városunkat. A vendéglátóinknak és a velünk sze­replő olasz zenekarnak átadott ajándékokat köszönjük: a Mórahalmi Hegyközség vezetőségének, Kalmár Ist­vánnak, Tóth Istvánnak, Turinform Irodának, Közösségi Háznak, Polgármesteri Hivatalnak.

Masa Andrea

(Mórahalmi Körkép 2000. június)

Pontok, számok, kategóriák. De vajon mi a jelentésük? Mekkora súllyal bírnak?

A minősítés annyit jelent, hogy a Magyar Fúvószenei Szövetség elnöke két kijelölt elnökségi taggal zsűrit alkotva meghallgatja az adott fúvószenekart. A nyilvános hangverseny után különböző kritériumok alapján pontozza a produkciót 0-tól 20 pontig. Figyelik a tiszta játékot, a karmester és a zenekar összhangját, a zenekar műsor közbeni viselkedését (!), a műsorválasztás helyességét, azt, hogy mennyire felel meg a zenekar technikai szintjének, valamint a karmester és a zenekar technikai felkészültségét. Ezek összetett dolgok, melyek komoly felkészülést jelentenek a minősítő hangverseny előtti hetekben, a koncerten pedig maximális koncentrációt. Nehezítette a zenekart az összpontosításban az a tudat is (a minősítő tényén és tétjén kívül), hogy az ezen az estén készült felvételt CD-n is rögzíteni kívántuk.

Aki ismeri a Magyar Fúvószenei Szövetség hagyományait, az tudja, hogy egy zenekar az első minősítésén általában ezüst értékelést kap. Miért kaptunk mi mégis Kiemelt Aranyat? Talán azért, mert mindenki lelkiismeretesen készült, otthon is gyakorolt? Vagy azért, mert a zsűri is érzékelte azt a hatalmas szimpátiát, amivel a közönség kísérte a koncertet? Lehet. Én mégis azt gondolom, hogy az igazán döntő az volt, hogy nagyon meg akartuk mutatni. Nem azt, hogy milyen kiválóak vagyunk, vagy, hogy lám! ilyen nehéz darabokat is magas színvonalon tudunk játszani! Azt akartuk megmutatni, hogy ez a maroknyi lelkes csapat a szinte lehetetlenre is vállalkozik. Mert a minősítés kötelez. Mi most már a "Kiemelt Arany" kategóriások vagyunk! Ennél már nem adhatjuk alább!

1992-ben a Művészeti Iskola alakulásakor az egyik kiemelt célkitűzésként az szerepelt, hogy a valamikori Levente-zenekari hagyományokat élesszük újra. Reméljük, hogy ezt a célt elértük és akik akkor bíztak bennünk, azok most büszkék erre a Fúvószenekarra.. Elsősorban azokra a fiatalokra, akik a középiskola, főiskola, vagy éppen a munka mellett szakítanak időt, hogy hétről hétre együtt zenéljenek. Csak úgy a maguk örömére.

Richard Wagner egy helyen azt írta: "?az igazi művészetet a legteljesebb szabadság és csakis a legteljesebb szabadság hozhatja létre, sohasem parancs, vagy rendelet?."

2002 február 23-án a Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola Fúvószenekara igazi művészetet hozott létre. Reméljük, mindannyiunk örömére!

Vastag István

(Mórahalmi Körkép 2002. március)

A zeneiskolában

A Művészeti Iskola márciusi hónapja zsúfolá­sig volt programokkal. Remek szerepléseket, hangversenyeket tudunk magunk mögött. A nagysikerű ütős- és szintetizátor tanszaki hang­verseny után (ami február 24-én volt), március 2­án fúvóstanszaki hangversenyt rendeztünk a Kö­zösségi Ház nagytermében. Bemutatkozott a fú­vós tanszak összes növendéke, a kezdő furulyá­soktól a komolyabb hangszereken játszókig. Szé­les skálája volt a különböző kamara összeállítá­soknak is, hisz láttunk duókat, triókat, sőt rézfú­vós kvintettet is. Az igazi nagy meglepetés azon­ban mindenképpen az az együttes volt, amit már mindannyian nagy érdeklődéssel vártunk. Debü­tált a "Kisfúvósok zenekara" mely a Fúvósze­nekar utánpótlásaként fog működni.

Március 8-án négy növendékünk, azaz két duó (Szabó Erika és Illés Katinka fuvolán, Tanács Bor­bála és Papp Nóra xilofonon) képviselte iskolán­kat és városunkat Szentesen, az immár hagyomá­nyos kortárs-zenei versenyen. Nagy örömmel je­lenthetjük, hogy igazán nagy sikert értek el a lányok. Az ütősök a legmagasabb, azaz első, a fu­vola duó pedig második helyezést ért el. Gratu­lálunk és bízunk benne, hogy minden évben tu­dunk egy-két hasonlóan sikeres produkciót külde­ni erre a szakmailag is elismert versenyre.

Március 15.: egyedülálló felkérést kapott a Fú­vószenekar Kübekházáról. Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy Habsburg Ottó királyi Fen­sége fogadására a mi zenekarunkat kérték fel. Az itthoni csodálatos millenniumi március 15-i ün­nepségnek is a fúvósok és a néptáncosaink 1-1 színfoltjai voltak.

Március 24.: a szegedi Király-Kőnig Zeneiskola szervezésében a József Attila Tudományegyetem dísztermében bemutatkoztak a megye legjobb művészeti iskolái egy-egy győztes produkcióval. A mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskolát a szen­tesi győztes páros, Tanács Borbála és Papp Nóra képviselte.

Füge Ildikó

(Mórahalmi Körkép 2000. április

Fúvószenekari találkozó

Október 22-én fúvószenekari találkozót rendez az Alapfokú Művészeti Iskola a sportcsarnokban.

A program:

• 17 órakor fúvósok felvonulása indul a helyi majorett csoportokkal a Szent László parktól a sportcsarnokig
• 17.30 fúvószenekari koncert - fellépnek: a kiskőrösi, a kisteleki, a szentesi és a mórahalmi fúvósok, valamint az Alapfokú Művészeti Iskola majorett csoportjainak részvételével.

A közel 200 fős zenekar közös koncertje különleges zenei csemegének ígérkezik minden zenekedvelőnek.

(Mórahalmi Körkép 2001. október)

A zeneiskolában

A Művészeti Iskola márciusi hónapja zsúfolá­sig volt programokkal. Remek szerepléseket, hangversenyeket tudunk magunk mögött. A nagysikerű ütős- és szintetizátor tanszaki hang­verseny után (ami február 24-én volt), március 2­án fúvóstanszaki hangversenyt rendeztünk a Kö­zösségi Ház nagytermében. Bemutatkozott a fú­vós tanszak összes növendéke, a kezdő furulyá­soktól a komolyabb hangszereken játszókig. Szé­les skálája volt a különböző kamara összeállítá­soknak is, hisz láttunk duókat, triókat, sőt rézfú­vós kvintettet is. Az igazi nagy meglepetés azon­ban mindenképpen az az együttes volt, amit már mindannyian nagy érdeklődéssel vártunk. Debü­tált a "Kisfúvósok zenekara" mely a Fúvósze­nekar utánpótlásaként fog működni.

Március 8-án négy növendékünk, azaz két duó (Szabó Erika és Illés Katinka fuvolán, Tanács Bor­bála és Papp Nóra xilofonon) képviselte iskolán­kat és városunkat Szentesen, az immár hagyomá­nyos kortárs-zenei versenyen. Nagy örömmel je­lenthetjük, hogy igazán nagy sikert értek el a lányok. Az ütősök a legmagasabb, azaz első, a fu­vola duó pedig második helyezést ért el. Gratu­lálunk és bízunk benne, hogy minden évben tu­dunk egy-két hasonlóan sikeres produkciót külde­ni erre a szakmailag is elismert versenyre.

Március 15.: egyedülálló felkérést kapott a Fú­vószenekar Kübekházáról. Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy Habsburg Ottó királyi Fen­sége fogadására a mi zenekarunkat kérték fel. Az itthoni csodálatos millenniumi március 15-i ün­nepségnek is a fúvósok és a néptáncosaink 1-1 színfoltjai voltak.

Március 24.: a szegedi Király-Kőnig Zeneiskola szervezésében a József Attila Tudományegyetem dísztermében bemutatkoztak a megye legjobb művészeti iskolái egy-egy győztes produkcióval. A mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskolát a szen­tesi győztes páros, Tanács Borbála és Papp Nóra képviselte.

Füge Ildikó

(Mórahalmi Körkép 2000. április