Vendéglátás - Olasz módra

A makói mazsorett csoport felkérte zenekarunkat, hogy ez év nyarán kísérjük el őket egy olaszországi "turnéra". A meghívás a következőképpen szólt: 2005. július 16. és 25. között az Itália középső részén elhelyezkedő Pescara város környékén Fúvószenekari és Mazsorett Fesztivált rendeznek. A szervezők elképzelése szerint minden este 1 órás fellépés vár majd ránk különböző helyszíneken, szabadidőnkben pedig az Adriai tenger homokos partján pihenhetünk. A szállásról és napi 2 étkezésről az olasz vendéglátók gondoskodnak.

Ezen információk birtokában indultunk neki július 15-én a nagy útnak. Talán a kedves olvasók közül sokan tudják, a zenekar már rutinos utazónak számít, hiszen az utóbbi időben szinte minden évben eljutottunk külföldre. Szíves vendéglátásban részesültünk Németországban, illetve Erdélyben és Horvátországban több ízben is. Most is menetrend szerint készültünk: a koncertprogramra összpontosító próbákat lázas csomagolás követte. Mindenki izgatottan várta, hogyan fog eltelni ez a 11 nap ebben az előttünk még teljesen ismeretlen országban.

Sokórányi buszozás után a napfelkelte már az olasz tengerparton ért bennünket, ahol néhány lépés a vízben kellemes felüdülést nyújtott elgémberedett lábainknak. Akkor még nem gondoltuk, hogy sokkal nagyobb becsben, kellett volna tartanunk a lehetőséget...

Notarescoba érkezve elsőként a szálláson szerettünk volna elhelyezkedni. A feladat, mint kiderült, nem is olyan egyszerű. Pusztán annyi történt, hogy nem a megbeszélt helyen vártak bennünket, de azt elvárták, hogy mi erről értesüljünk! De honnan is? Mint utóbb kiderült, nem ez volt az egyetlen tisztázatlan körülmény a szervezők részéről a fellépő együttesekkel kapcsolatban. A szálláshelyről annyit érdemes tudni, hogy egy ún. foglalkoztató 4 átlagos méretű teremmel, 2 iroda jellegű helyiséggel. Ezen osztoztunk 52-en. Illetve még összesen 3 WC és 4 mosdókagylón. Ennyi. Ja, azt kérdik, a zuhanyzót miért nem említem? Egyszerűen azért, mert az nem állt rendelkezésünkre...

A szervezők kérdésünkre azért annyival biztattak, hogy a közelben van egy futball stadion, melynek az öltözőjében lévő zuhanyokat nyugodtan használhatjuk. A hír igaznak bizonyult, azzal az aprócska különbséggel, hogy a közelben Olaszországban ez esetben 2 km-t jelentett és a stadion nincs természetszerűleg éjjel-nappal nyitva. Ennek ellenére próbáltunk élni a lehetőséggel, de a hazafelé út a zuhanyozásból jobban megizzasztott bennünket, mint az a néhányszáz km Magyarországtól idáig. Maradt a tengerparti tisztálkodás, ahol 1 zseton 2 perc melegvizes tusolást nyújtott.

Persze a magyar, főleg ha még zenész is, leleményes fajta. Az első, és egyben utolsó stadionos gyalogtúránk alatt született az ötlet: gumislagot rákötve az egyetlen melegvízzel néha megszánó csapra az udvaron szinte luxuskörülményeket biztosíthatunk magunknak!

Az ötlet megvalósult, a szomszédok nem kis megrökönyödésére... A beígért ellátás másik területéről, az étkeztetésről zenekarunk alapvetően megelégedettséggel nyilatkozhat. A főtt ételek természetszerűleg nem elsősorban magyaros ízek voltak, de sokan külön élveztük a "tengeri herkentyűk" kóstolgatását, valamint az elmaradhatatlan olasz tésztafélék sokaságát. Ha a szállásunkon lett volna egy hűtőszekrény, a hazai tartalékokból is tovább tudunk csipegetni! De nézzük, miért is utaztunk ennyit valójában?!

Már az első este, és azt követően még 8 napon át minden éjjel l-l órás fellépésünk volt. Rendszerint 10 óra körül kezdődtek a koncertek, bár mint tapasztaltuk, az olaszoknál semmi nem biztos. A helyszínek estéről estére változtak, bemutatkoztunk Álba Adriatica, Roseto, S. Egidíó, Giulianova Lido, Teramo és Notaresco településeken, fürdőhelyeken. Nem túl nagy számú, de lelkes közönség tapsolt nekünk esténként. A fesztivált forgószínpad szerű rendezvényként kell elképzelni, minden este minden helyszínen más zenekarokkal. 3 alkalommal azért összefutottunk pl. egy debreceni zenekarral, valamint lengyelekkel, ukránokkal, csehekkel is találkoztunk. A plakát szerint részt vett továbbá a rendezvényen szerb, török, spanyol, bosnyák, horvát együttes is.

A fellépéseken túl fennmaradó időnket zömmel az Adriai tenger partján töltöttük, amely tökéletes kikapcsolódást biztosított. Megkóstoltuk a híres olasz fagylaltot, néhány fajta bort, és néhányan az elmaradhatatlan pizzát. Az esték beszélgetésekkel, kártyázással, különböző társasjátékokkal teltek.

Egy nap megtekintettük Rómát, bepillantást nyerünk leghíresebb részeibe. Körbejártuk a Szent Péter Bazilikát; az Angyalvárat, és a Colosseumot kívülről néztük csak meg, a Spanyol lépcsőn megpihentünk, a Trevi kútban pedig felfrissítettük magunkat. Félelmetes volt az a rengeteg turista, akikkel lépten-nyomon összefutottunk. Sokunkat megdöbbentett a rómaiak közlekedési morálja, a rengeteg robogó, amit kortól és nemtől függetlenül használnak.

Hazafelé úton mindenki ajándékvásárlási lázban égett. Velence híres bazársora kitűnő alkalmat biztosított a későn eszmélőknek. Utolsó délután ugyanis a híres városba hajókáztunk, a Szent Márk tér látványosságaiban gyönyörködtünk, majd szabadon barangoltuk be ezt a mintegy 100.000 lakosú várost.

Másnap (július 26.) délben ugyan az utazástól elgyötörtén, mégis alapvetően kipihenten, lebarnulva, fényképek sokaságával, és az őszi németországi utazással, vendégszerepléssel kapcsolatos terveink szövögetésével tértünk haza kisvárosunkba. Októberre ugyanis Hagenbach vár bennünket, a hírek szerint nagy szeretettel...

Masa Andrea

(Mórahalmi Körkép 2005. szeptember)