Ha ugyanis mi, akik a színpadon ülve nem örömmel zenélünk, akkor a közönség sem élvezi igazán.
Aztán elkezdtük a szervezést. Egyik oldalon a napi rendszeres próbákat, hiszen azért erre mégiscsak kiemelt koncentrációval illik készülni. Három estére, kicsit más-más műsorral. A diákmunkások munkabeosztását figyelembe véve, a „rendes” dolgozók munkaidejét csereberélve nem volt könnyű, de csak összejöttek az esti próbák. Ja és még a mazsorettesekkel való egyeztetést se hagyjuk ki…
Másik oldalon az olyan apróságok, hogy helyszínekkel egyeztetni, világítást kipróbálni, vendég zenekarok ügyes-bajos dolgait megszervezni…(Aki nem szervezett hasonló rendezvényt, az talán nem is tudja, mennyire pontosan kell azt tudni, hogy két méter jobbra, vagy balra, mert ha nem jó, akkor borul minden!)
Lassan befordultunk a célegyenesbe.
Pénteken este hatkor szépen, fegyelmezetten felpakoltunk az Elixír Hotel teraszára. Amikor hat órakor elkezdtünk zenélni, néhány járókelőre számítottunk. Meglepődve tapasztaltuk, hogy sokan eljöttek. Csak miattunk, csak bennünket meghallgatni. A véletlen járókelők „csak” ráadást jelentettek. Jó volt látni, hogy ott maradtak végig. Sőt! Még néhányan (igaz kicsit bátortalanul) mozogtak is a zenénkre! Az egy órásra tervezett térzene végül másfélre sikeredett, és a tapsokból ítélve nagyon jó lett! Olyan igazi örömzene…
A szombati rendezvény már nagyobb horderejű volt. A résztvevők létszáma is komolyabb lett. Mazsoretteseink mellett (Classicon Ktse, és Arlechino) Dunaújváros Fúvószenekara, valamint Csorvás Fúvószenekara és Mazsorettcsoportja is fellépett. És ne feledkezzünk meg az Utánpótlás Fúvószenekarunkról sem, akik megalakulásuk óta először mazsorettesekkel együtt szerepeltek! A rekkenő hőség ellenére a nézők kitartottak, a hangulat fergeteges volt! (Olyan örömzenés…)
És vasárnap elérkeztünk az egész rendezvény csúcspontjához. A közel 200 szék szép rendben várta az öt fúvószenekart, akik fél hatkor menetsorban elindultak az iskolától a Szent László parkig. Dunaújváros, Szentes, Makó, Szeged és Mórahalom. Szépen sorban. A felváltva játszó zenekarok műsorában ismert és kevésbé ismert, de csupa kellemes, könnyed hangulatú zeneszám csendült fel. Brahms V. Magyar táncától a tradicionális magyar indulókon át a filmzenékig minden műfajt bemutattak a fellépők. És a hallgatóság? Padokon, pokrócokon ülve, sétálva, fagyizva, vagy „csak úgy” élvezte az előadást. És pont ez volt a célunk. Ne olyan „koncertszerű” legyen, hanem kötetlen, spontán. Persze a zenekarok keményen megdolgoztak ezért a könnyedségért, de megérte. Most már nemcsak bátortalanul, hanem teljesen oldottan táncoltak néhányan. A kitartó közönség mellett nagyon sokan a fürdőből kijőve megálltak, belehallgattak a műsorba, aztán tovább mentek, De sokan voltak olyanok is, akik (miután a délutáni székpakoláskor megkérdezték, hogy milyen rendezvény készül) visszajöttek és egészen végig ott hallgattak bennünket. A koronát az estére az öt közös induló tette fel. El tudják azt képzelni, hogy négy fúvószenekar egyszerre fújja a Fejérvári indulót? Ott állni, és együtt venni a levegőt a többiekkel. Fantasztikus érzés volt. Igazi ÖRÖMZENE!
Köszönjük mindazoknak a segítőknek, akik lehetővé tették, hogy ez a hétvége ilyen csodálatos lehetett. Ők a következők voltak: NKA Kuratórium, Mórahalom Város Önkormányzata, Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdő, Varga Pékség, Balogh Miklós, Oltványi Gyula és Túrú Kálmán. És még nagyon nagyon sokan. Köszönjük!
Vastag Csaba Rózsa
Mórahalmi Tükörkép
2016. július