És vannak olyan tanulóink, akik a továbbtanulás után is folytatják a nálunk elkezdett „sikersorozatukat”. Ilyen növendékünk Masa Richárd, aki az idei tanévben is sikert sikerre halmozott. Ismét megkértem, írjon egy kis beszámolót, hogy a város is láthassa, hol, merre járt…..

"A Brnoi verseny április 30 és május 3 között került megrendezésre. Idén én is elmentem szerencsét próbálni. A verseny 2 fordulóból állt, mind a két fordulóra két-két darab kellett. Egy kötelező és egy szabadon választott. A fordulók két egymást követő napon voltak. Három korcsoportban folyt a verseny, én az elsőben indultam. Nem vagyok izgulós típus, de most izgultam egy kicsit, mert ez volt életem egyik legnagyobb versenye.
Mikor odaértünk, elfoglaltuk szállást, utána szétnéztünk egy kicsit a helyszínen, ami a Brnoi Konzervatórium volt. A hangszerkiállítás, ami minden helyszínen van, nagyon tetszett!

Másnap következett az első forduló, ahol nagyon jó délutáni időpontban fújhattam. Ez nagyon jó volt, mert sok idő jutott a felkészülésre. Szerencsére nagyon jól sikerült, 24 pontom lett a 25-ből így továbbjutottam.
A második fordulóban már nehezebb darabokat kellett játszani, de szerencsére ez is jól sikerült!
Első lettem a versenyen, aminek nagyon örültem! Ezúton szeretném megköszönni Nagy Zsolt tanár úr, és Káuzli Bálint tanár úr munkáját, hogy segítettek a felkészülésben. Természetesen Szalai Krisztiánnak is, akinél elkezdtem tubázni. Ő volt, aki elindított ezen az úton, amin most vagyok. Ha Ő nem lett volna, most nem itt tartanék!

……és néhány hónap után …ismét Amerika!

Július 20-án repültem ki Amerikába, a New York állambeli Luzerne-be. A Lizere Luzerne Music Center-be, ugyanabba a táborba, ahol tavaly is voltam. Idén is nagy élmény volt! A tuba tanárom Josh DeVries volt, akinek újból sokat köszönhettem, ugyanis használhattam a tubáját a tábor alatt!
A kedvencem a zenekar volt, amit ismét Charles Peltzt vezényelt. A zenekar Prokofiev 5. szimfóniáját játszotta. Elsőre egy kicsit szokatlannak tűnt Prokofiev hangzásvilága, de utána megszerettem.
Nagyon sok koncerten voltunk. A Luzterne Fesztivál koncerteket a meghívott vendégművészek és a tanárok adták. Természetesen nekünk is volt lehetőségünk szerepelni. A Philadelphiai Szimfonikus Zenekar koncertjein is voltunk. Első koncertjükön Prokofiev: Rómeó és Júliát játszották, ami természetesen nagy élmény volt. Másodjára Beethoven 3. szimfóniáját adták elő.
A tábori közösségben voltak olyan diákok, akiket ismertem tavalyról, de sokan olyanok is, akik csak az idén jöttek. A kommunikáció is jobb volt ebben az évben, mert sokkal többet tudtam angolul. Nyelvtanulás szempontjából és szakmailag is sokat jelentett nekem ez a tábor!
Szeretném megköszönni Szokody Anikó tanárnő munkáját! Azt, hogy segített abban, hogy ismét egy fantasztikus nyarat töltsek el az USA-ban.

( Masa Richard )"

Azt hiszem végül, de nem utolsó sorban!...meg kell említeni Elizabeth Pitcairn nevét is! Ő a luzerne-i tábor fő szervezője és a tábor és a fesztivál vezetője. Ezenkívül önzetlen támogatója a magyar tehetséges ifjaknak!

…És egy kis személyes élmény Elizabeth-el kapcsolatban….áprilisban, mikor hazánkba látogatott és Budapesten majd Szegeden is nagy sikerű koncertet adott, illetve mesterkurzust tartott, volt szerencsém találkozni Vele személyesen is. Elvarázsolt nemcsak a tudása, hanem az egész lénye, a nemes egyszerűsége, amit sugárzott! Pedig Ő a tulajdonosa a híres „ Vörös hegedűnek”, amit Stradivari készített és a Mendelssohn nevet viseli. ( a Stadivari hegedűk a világ leghíresebb és legdrágább hegedűi. Ez a hegedű 1720-ban készült. )
Sok sikert Ricsinek a további pályáján!

Farkas Jácinta