Annyi mindenről esett már szó iskolánk életéből,de a kiszenekar még nem szerepelt „önállóan”! Pedig az Ő munkájuk nélkül nem lenne jövője a Fúvószenekarnak …

Szalai Krisztián vezeti a zenekart. Azt gondolom nem egyszerű dolog ezt a sok kisgyermeket „összerendezgetni”! Hisz sokan közülük éppen csak el kezdtek hangszeren játszani… ezen kívül meg kell tanulniuk, hogy nem egyedül vannak…Alkalmazkodni kell a társakhoz, sőt a többi hangszerhez, ráadásul azt kell játszaniuk, ami a kottába le van írva…..
Az elmúlt hónapban Makón jártak. Szeretnénk néhány gondolatot megosztani, amit Ők írtak!
2015. május 22-én Makón vendégszerepelt a kiszenekar az Istók Margit emlékhét keretében. Istók Margit a makói zeneiskola első tanára voltés az ő általa létrehozott alapítvány minden évben egy tehetséges gyermek zenei pályáját segíti. Első ízben sikerült utánpótlászenekari találkozót rendezni, ahol a szentesi, a kiskunmajsai, a mórahalmi és természetesen a makói utánpótlászenekar lépett a Hagymaház színpadára. A délelőtti városnézés után délután próbáltunk, majd 16 órától kezdődött a koncert. A mi zenekarunk kezdett, amely a négy zenekar közül a legfiatalabb és legkisebb létszámú volt. Ifjú zenészeink ma is kitettek magukért, a közönség vastapssal jutalmazta játékukat. Köszönet a gyerekeknek, és köszönet a szülőknek, akik ilyen lelkesen támogatják gyermeküket. (Szalai Krisztián)

Reggel korán (7 órakor) elindultunk a kiscsapattal, hogy időben odaérjünk Makóra. Az Általános Iskola tornatermében gyülekeztünk. A program rövid ismertetése után elindultunk egy idegenvezető segítségével a Hagymatikumba, ahol Hagymanó, mint Robin Hood kísért végig a falakon minket, friss virágillatot lélegeztünk be, miközben hallgattuk a fürdő történetét. A következő állomás a Hagymaház, ahol nagyon tetszett a tulipán motívum, és a színházterem hatalmas nézőtere. A ruhatár kitűnő bújócskázási lehetőség volt a gyerekeknek.
Megnéztük a Skanzent, a Képcsarnokot és azt, hogy hogy hogyan éltek régen Makón. Ezután várt ránk a kalandpark. Nagyon óvatosan szaladtunk végig a magasban, hisz alattunk sok-sok csalán volt (gyerekek leginkább ettől tartottak). Ezt kis játszóterezés követte, majd a finom ebéd után a zenekar átöltözött, próbáltak és nagy izgalommal várták a fellépést, ami nem csoda hisz ők voltak a legkisebbek. Első fellépőként sikert arattak, nagy tapsot kaptak. Kis pihenő után a Fináléban a kicsik elvegyültek a nagyok között és együtt fújták a hangszert. Az a hatalmas terem a négy zenekartól zengett. Nagy élmény volt nézőként végighallgatni Őket. Mondanom sem kell a tapsvihart, vastaps követte. Ezután villámgyorsan bepakoltunk a buszba és egy kicsit elfáradva este hétre hazaértünk. ( Árva Boglárka Gigacz Milán édesanyja )

Nagyon jól éreztem magam a fellépésen! A makói Hagymatikum, Hagymaház és a múzeum is nagyon jó volt. Tetszettek a rajzok, amik Makóról készültek. A közös dal, az Első Menet induló is jól sikerült. Örülök, hogy elmehettem, és hogy a zenekar tagja lehetek. (Ruzsics Szilárd klarinét)

Pénteken voltunk kirándulni Makón, a zenekarral. Megnéztük a Hagymatikumot és a Lombkorona sétányt meg játszottunk a legközelebbi játszótéren. Délután felléptünk és találkoztunk a többi zenekar tagjaival. A nagyobb fiúk dicsértek bennünket és biztattak, arra, hogy ne hagyjuk abba a zenélést. Ez nagyon jól esett nekem és zenetársaimnak is. Boldogan tértünk haza. ( Szabó Márton trombita)

Sok sikert a munkátokhoz! Kívánjuk legyen még sok ilyen szép, élményekkel teli napotok!

Mórahalmi Tükörkép, 2015. június

Farkas Jácinta