Ki ne emlékezne vissza szívesen a művészeti iskola első évnyitójára a volt piactéren az iskola előtt, ahol először találkoztam a kollegákkal, a tagintézmény vezetővel (Tanácsné Ágival) és ismerkedtünk meg első tanítványainkkal.

Nagy örömmel gondolok vissza első tanítványaimra (Szaniszló fivérek, Martyin Máté, Nagy Gábor, és még sokan mások), akik oszlopos tagjai lettek a később alakult fúvószenekarnak.

Mindig nagy szeretettel emlékezem az általános iskola és művészeti iskola tanáraiból és növendékeiből alakult furulya együttes jó hangulatú próbáira, szerepléseire, Vastag Csaba Rózsa könnyed hangvételű hangszereléseire, amit a mai napig szívesen játszatok a növendékeimmel.

Emlékeim közt él az első fúvószenekari próba, ahol Vastag Pisti barátom vezényletével a Híd a Kway folyón című darabot próbáltuk megszólaltatni az akkor még „nem túlképzett" zenész palántákkal. Élményeim közt szerepelnek a fúvószenekari táborok (Várgesztes, Cserépváralja, stb.), külföldi utak (Németország, Erdély, Horvátország, Vajdaság), fesztiválok, versenyek (Csorvás, stb.), ahol az állandó jó hangulat mellett a szép fúvószenei elismerések is születtek.

Végül emlékeimet az idősebb korosztállyal zárom, akikkel egy rövid ideig egy nosztalgia zenekart is létrehoztunk. Sajnos közülük már csak Bodor Imre bácsit ismerem. Vannak közülük, akik már nincsenek köztünk. De hát minden változó, minden múlandó. Egyet viszont nem lehet elvenni az embertől: az EMLÉKEIT.

Czirok Zoltán